Fürdőtúra a Patai Sóstóhoz, 2009 június 7, Szakács Éva túrája

A Patai sóstó túrákra, a találkozó leggyakrabban a 3-as végállomásában szokott lenni. Vagy a 4-es (6-os) végállomásánál. De ritkább esetekben, kora tavasszal, vagy ősszel, ha nem fürdőtúráról van szó, lehet a 32-es (Györgyfalvi út) végállomásától is. Ezúttal a megszokottól kissé eltérően...

A találkozás és ahogyan nekivágunk

...erre a kirándulásra, autóbusszal indultunk. Ezért a találkozó, megint csak a megszokottól valamelyest eltérően, a 8-as Széchenyi téri megállójában volt, 8:30-kor. Miért akkor? Hát azért, mert az autóbusz szombaton ritkábban, ez esetben, 8:40 kor indult. Lett volna időm szavazni is, mert, hát csak a Brassaiba kellett volna bemenjek - de elhalasztottam a kirándulás utánra, mint kiderült, a többiek is így tettek - de így már 8:25-kor a megállóban voltam. Nem is voltam az utolsó, de a nyolc résztvevő közül ötön már ott voltak.

• A 8-as végállomása Szécheni tér, a mozi előtt

Órarend szerinti indulás, aztán még húsz perc és leszálltunk, a szamosfalvi katolikus templom után, a második megállónál. Szállhattunk volna le előbb, is később is, mindegy. A lényeg az, hogy a szamosfalvi állomáshoz kell érnünk (jöhetünk akár vonattal is). Az állomás előtt kell, pedig felkaptatni a Borzás lábára. Ez mintegy két kilométer megtakarítást jelent a többi, a rövid útvonalakkal szemben.

• A szamosfalvi állomáson

Nagyállomás, Kisállomás, Kolozsvár Keletije... A "Gara Someşeni" már rég nem létezik, amint Szamosfalva is már kolozsvári negyed. Bekebelezte a város és így van ez rendjén. Szentpéter már nagyon rég, Kolozsmonostor, Kardosfalva közelebb és Szamosfalva sokak számára, generációjukon belül, csak a közelmúltban, lettek részeivé a városnak. Gyermekkorom egyik szenvedélye, a bélyeggyűjtés révén fordul meg az eszemben, hogy szamosfalvi pecséttel ellátott bélyegek most már ritkaságként, valamely értékkel kell bírjanak.

Ennek kapcsán, gyűjtőknek, figyelmükbe ajánlom Biharpüspöki (Episcopia Bihor) állomását. Biharpüspöki sem létezik már, mint helység. Szamosfalvához hasonlóan, a város, ez esetben Nagyvárad negyedévé vált. Viszont az állomáson még a régi név áll. Azért kérdés, hogy az állomáson feladott postaküldemények pecsétjén mit ír? - de azért meg lehet próbálni.

Gyalogosan a tóig

Az állomás előtt, a Patai-völgy és a Zavaros-patak választójára, azaz a Borzás gerincre kaptatunk fel, ezen folytatjuk utunkat déli irányba.

• Fel a Borzás lábán

Rövidesen, bő 20 perc után, fel is érünk a csúcsra. A háromszögelési pont csőszerkezete a 90-es évek közepéig még meg volt, Most egy korhadt karó, valaki határjegye, a világháborús géppuskafészek (vagy légelhárító?) gödre mellett.

• Már itt is a Borzás tető

Végeredményben, 425 m-es magasságával, ez is egy csúcs. Nem kell lebecsülni, fényképünkkel nyugtázzuk, hogy nem csalás, nem ámítás itt voltunk megmásztuk. Azért csak kajánkodok, de megkérdezhetem, vajon hány kolozsvári mászta meg városunk környékének ezt a szerény négyszázasát?

Minden esetre a kilátásnak innen is meg van az egyedisége. Első sorban északi irányba, a Szentgyörgy-hegy és a Jósika-kilátó közt elterülő részre, előtérben a repülőtérrel(lásd a panorámaképek közt, a bejegyzések alatt). De ha megfordulunk, jó kilátásunk van Pata irányába a völgyre, vagy Nagyszoporra. Az előttünk levő Szamosfalvi-erdőre, háttérben a Feleki-gerinccel. A Szamos-völgye most párás volt, de tiszta időben tisztán kivehetők Szamosszentmiklóson túl, Apahida házai is.

Szóval, más mint máshonnan, aki látni akarja, el kell jönnie ide is.

• A csúcson 425 m
  

Innen még folytatjuk egy ideig déli irányban megkezdett utunkat, de ahol Szopor felöl a földút metszi a gerincet - tulajdonképpen a Pata utca-hármas végállomás-Eperjes terén át vezető a pataiak által évszázadokon át használt útról van szó - menedékesen, de állandóan a hegyoldalban maradva a Patarét felett oldalazunk el.

• El Budunus (tanya) alatt

El Budunus tanya alatt, a Balázs féle tanya mellett és a Sós gödör fölé érünk. Bár nem gödör, egy tavacskáról van itt is szó, egyelőre csak ezzel az irodalmi nevével (Orbán Ferencnél) találkoztam. Talán kifejezőbb is, meg is ihlet egy haikura:

Szemét-domb. Pata-réten SÓSGÖDÖR

Ha egy japán vers komponálásához nem is elég igényes ez a felsorolás, de a Twitter SMS stílusának tökéletesen megfelel. Fel is teszem, egy hasonló képpel.

• A pataréti sós gödör

Csodás hatásáról regélnek, akik ide járnak kezelésre, ki is próbáltam, de azért nem kívánkozom nagyon ide vissza. Mikor északról fúj a szél, az iszap ismert gyógyhatásához hozzájárul, fokozza (?), a szemét-mofetta (?) és aromaterápia (?) hatása is. No meg a többi.
A völgy oldalába érve, ezen túl most már párhuzamosan az úttal és a patakkal haladunk ulticélunk felé.

• A Budunus (tető) alatt

Itt ott, a sótűrő növényzet, vagy a sós források, már a só jelenlétére utalnak. Előttünk határvonalként van meghúzva a készülő elterelő út. Voltaképpen itt már egy jövendőbeli kolozsvári határról van szó. A keletnek, Szamosújvár-Dézs, irányába illetve déli irányba, a Tordai út által közrefogott szeletet, ívként zárja ez a Bánybükktöl-Szamosszentmiklósig tartó elterelő út. Valahogy kézenfekvő, hogy addig fejlődhet a város. "Centură", öv, mondja a román. És arról is van szó. Városunk legújabb évgyűrűje keletkezik itt a szemünk előtt, aztán az épülő házak majd kitöltik az odáig terjedő, még jórészt zöld területet. Na és az ipar, azon túl fog költözni. Lásd, már Nemeszsuk irányába, egyre másra jelennek meg az új csarnokok (pl. Nokia). Vagy Erdőfeleken túl is. Ez a biztos fejlődés, a városi tanácsosok által is rebesgetett metropolis irányába.

• Sós forrás, épőlő út

Leérünk a völgybe. A Sós patakon nincs módunkban átkelni, a betoncsövekből rótt híd a múlt évtől erre, eltűnt, nincs már meg. Átmegyünk a patak jobb partjára és az országúton folytatjuk utunkat. Majd csak sikerül valahol átkelni.

• Régi híd, új híd

Úgy látszik valahol lejjebb egy gát kell legyen valahol, mert fel van duzzasztva a víz. Akár csak az Ér vizén a Tankárok, itt átkelni nemigen lehet. Viszont a nagy vízben csak úgy nyüzsögnek az ebihalak, bővült itt az élettér, a gólyák és a pézsmapockok örömére is. Mocsári csigát kerestem a nádszárakon, de hirtelenjében, nem láttam. Nincs is idő keresgélni, megyünk már tovább.

• A patai Nagy völgy vize

Egy gazda engedett át a magán hídján, valahol a Kutyás fától feljebb. Hogyha nem, odébb, egy új hídig kellett volna elmennünk. A múltkori kirándulásról Enikőt itt hozta át hazafele menet az alkalmi. Hazafele erre jövünk.

• Új átjáró a patakon

Fél tizenkettőkor érünk a tóhoz, ami a megtett nyolc kilométernek elég jó idő. Helybeli, vagy idegen látogatója, a meleg idő ellenére sincs még nincs a tónak, csak Hints Miki vár minket. Kerékpárral jött ki, mint annyiszor, a ház elöl, negyven perc alatt - mondja.

• Álló-Miki-fogadás a tó partján

A tó így még tiszta, vize nincs még felkavarva. Körbe is járom.

• Még tiszta vizű tó

A számos erre fellelhető gyógynövény közül most a kamilla nyílik. Le is fényképezem, mert már ez is elég ritka növény. A gömbkövekből összerótt trambulinnal, egy sóstótábor plakátnak is elmenne a kép. Kár, hogy a víz tükre nem látszik.

• Orvosi székfű (Matricaria chamomilla), gömbkövek

A tó sótartalma évenként változik. Általában egyre koncentráltabbá válik, a befolyó sós erecskék hatására. Ugyanis a víz elpárolog, a só marad. Ezért idővel eltűnnek a növények, sós férgek jelennek meg. Viszont megesik, hogy valamilyen okos megnyissa a tó dugását, aztán mikor a gátat megjavítják, az esővíz tölti ki a hiányt. Akkor a vízben kevesebb só lesz, majd kezdődik a folyamat elölről.

• Algák...

Viszont, ez sem lehet egy egyszerű békanyál, ugyanis vannak sótűrő moszatok is.

• ...és elterjedésük

Mi a táborok előtt, hogyha szükség van rá, megerősítjük a gátat és, bár engem például nem zavar, ki szoktuk tisztítani a tavat.

• Szabad vízterület

Míg a többiek élik az életüket a tó partján, Magdival, Boér Enikővel és Hints Mikivel felmegyünk egy kis iszapos, meg aeroszolos kezelésre a sós dolinába. Enikőnek olyan izületi fájdalmai vannak hogy fájdalomcsillapító nélkül nem tud aludni. A múltkori kiránduláson próbálta ki ezt az iszapos kezelést. Hát az fel is bolygatta, mondja, hogy első éjjel nem is tudott aludni. Viszont, az elkövetkező tíz nap alatt, olyan jól aludt, hogy gyógyszerre sem volt szüksége.
Szóval, bizonyíthjatóan jó ez az iszapos kezelés, csak annak is kell tudni a módját. Akárcsak egy rituálé az egész.
A következő képen, Miki a sós kút felé mutat. Sem Miki, sem a kút nem látszik igazán. Sajnos éppen akkor merültek le a gépemben az elemek, a váltás meg lenn maradt a tónál.

• Ott a sóskút

De azért még egy-két képre tellett.

Mikor három előtt húsz perc körül visszaértünk a tóhoz, ott már változott az élet. Új látogatók érkeztek és érkeznek folyamatosan. Ez így van a tábor ideje alatt is. Viszont hat órára már nem marad senki és akkor egy tökéletes nyugalom ülepszik le a tájra.

• Üdülő közönség

Hazafelé, Szamosfalvi erdő

Nekünk most, hamarabb el kellett indulnunk. A szavazásról se maradjunk le. Ezúttal, a változatosság kedvéért, más úton mentünk. Először persze, amerre jöttünk az országúton és át az új hídon. Viszont a Sós patak völgyéből a Szamosfalvi erdőbe kapaszkodtunk fel. Érdekes erdő, jórészt csertölgy. Szezonjában, sok a gomba ebben az erdőben. Egy egyre ritkább díszbogarunkat, a szarvasbogarat is gyakrabban látom erre.
Egy fa alatt, a köpetek nyomán, egy nagy fészekre, valami nagyobb ragadozó madár fészkére bukkanunk. A fióka is ott kacsingat a szélén, nem vagyok madarász, sajnos nem ismerem. A völgy felett, a dezméri oldalon, láttunk lebegni egy nagy madarat. Egyik szülő lett volna?
Néhány éve a Györgyfalvi erdőben találtunk egy ilyet. Azóta az elterelő utat arra vezették, a fa meg ki lett vágva - jut eszünkbe.

• Nagy fészek, nagy fióka

De elég gyorsan lelépünk onnan, amúgy is stresszt jelenthet a jelenlétünk a fióka számára. Mielőtt kiérnénk az erdőbőll, még megpihenünk egy húsz percet egy fára rótt asztal, pad, pihenőnél. Évek óta járunk erre, talán egyszer megkeressük a tisztás oldalában levő vizenyős terület forrását is.

• A Szamosfalvi erdő, erdei pihenője

Itt már közel vagyunk a Szamosfalvi erdőt átszelő nagy nyilathoz. Néhány méter után már érződik a füstszag is. Az utóbbi időkben, ide is elég sokan járnak ki piknikezni. Bezzeg, ha gyalog kéne jöjjenek!

Lemegyünk a bokorsáv mellett Szoporra, onnan meg csak négy kilométer és a Györgyfalvi negyedben vagyunk.

A többi képem, akit még érdekel, természetesen a kirándulásra vonatkozó, EU-s albumomban tekinthető meg. De szintén erről a kirándulásról, szólnak Brósz Magdi képei is.