Június 21. - Nyári napforduló; A csillagászati nyár kezdete
Szeptember 23. - Őszi napéjegyenléség; A csillagászati ősz kezdete
Spring countdown banner

hétfő, május 18, 2009

Körösfői majális a MAGYAR ÖSSZEFOGÁS jegyében 01, 2009.05.16.

Bár Gergely Balázs már egy jó héttel azelőtt szólt az eseményről, akkor egy tályog miatt is rosszul is voltam, közben a Jókai túrákat is szerveztem, talán nem is csoda, hogy kiment a fejemből. Pénteken került csak sor rá, hogy a régi freemailos címemet megnyissam és akkor bukkantam rá a levelező listákon...

  •  
  • A rendezvény plakátja
Sztána-Körösfő

Bár Gergely Balázs már egy jó héttel azelőtt szólt az eseményről, akkor egy tályog miatt is rosszul is voltam, közben a Jókai túrákat is szerveztem, talán nem is csoda, hogy kiment a fejemből. Pénteken került csak sor rá, hogy a régi freemailos címemet megnyissam és akkor bukkantam rá a levelező listákon...
Lázas készülődés kezdődött, találjak valakit, akihez csatlakozhatnék, mert azért Körösfőre nem olyan könnyű a kijutás. Nem jött össze, úgyhogy szombaton reggel a nagyváradi személyvonattal zötyögtünk az EKÉ-sekkel, ők a kalotaszegi túrájuk célja, Zsobok, én meg Sztána felé. Sikeresek ezek a Feischmidt János szervezte kalotaszegi barangolások, most is két fülkét töltöttek meg a túrán részt vevők. Pálfalvi Laciék meg, szokás szerint Mérán ültek fel a vonatra, de még lehettek szétszórva mások is a szerelvényen. Sajnos, a túrát nem lehetett átirányítani a körösfői rendezvényre, még a bogrács kecsegtető ajánlatával sem, mert már meg volt beszélve, a helységekben fogadták a túrázókat. Utólag hallottam, hogy barátfüle is volt. Hát erről viszont én maradtam le, pedig szeretem ezeket az egyszerű, de annál ízletesebb népi eledeleket, melyeket már egyre kevesebben tudnak készíteni. Pár évvel ezelőtt össze is gyűjtöttem egy csokor barátfüle, meg egyéb töltött tészta rokonsága receptet, (de azóta még összegyűlt egy rakás, jobbára szegény ember eledele - ide szúrom, szintén krumplival készült édességek, elvégre a bejegyzés végén is volna egy recept).
De hamar eltelt az idő, búcsút intettem EKE tagtársaimnak és már szálltam is le Sztánán, hogy onnan gyalogosan vegyem utamat a hegyen át, Körösfőre.
A régi állomás épületén, két régi táblácska hirdeti a hely magasságát.
Magyar nyelven vannak, monarchiás eredetűek, vagy a 40-es évekből? Ezt a szakik tudnák pontosan megmondani, de minden esetre műemlék jellegük vitathatatlan. Mert bármilyen falra szerelt tábla, hogyha táléli az idők és az időjárás viszontagságait, egy idő után műemlék lesz.

*
100 év múlva, egy mai emléktábla, biztosan műemlék

A magyar nyelvű táblácskák láttán Kolozsvárra térnek vissza a gondolataim. Szintén pénteken, az EKE, az Ermacisz, az MPP levelezési listáin is elkezdtek jönni a leendő kolozsvári többnyelvű táblák okozta bonyodalmakról a levelek, a felhívások a Kolozsvár nem kolozsvári születésű, moldvai származású új polgármesteréhez intézett tiltakozó levél aláírásához:
A CEMO és a Transindex együttműködésének köszönhetően megkezdődött az aláírásgyűjtés a magyar és német ismertető táblákért Kolozsváron. A petíció egyben állásfoglalás Sorin Apostu polgármester kijelentése ellen: azért nem lehet magyar ismertető, mert a magyar nem nemzetközi nyelv
Adrienn a Szabadságban megjelent kapcsolódó négy cikk linkjét is elküldte.
Itt mellékelem a polgármesterhez intézett levél linkjét, támogassák aláírásukkal, terjesszék, csütörtök, május 21.-ig működik. Szépen gyűlnek az aláírások, jelenleg (9:05) már 6994-en csatlakoztak, az összefogás jegyében. Én már régebb csatlakoztam, nevem a listán, az 1835-ös pozíciónál található.
Sőt, a blogom zászlószámlálója szerinti nemzetközi látogatottságát tekintve, hozzájuk is szólok, bár svédek, malájok vagy éppen fülöp szigetiek, egy jó cél érdekében csatlakozhatnak, van ugyanis egy english version, submit here.
Egyébként zárójelem kapcsolódik a körösfői rendezvényhez is, amennyiben Tőkés László, ottani beszédében és az összefogás jegyében, szintén arra kérte a résztvevőket, hogy csatlakozzanak a petícióhoz.

*
Folytatom utamat, egy ideig a Kós Károly teljesítménytúra 10 km-es szakaszának a Szentimrei villától, a nádasi nyeregig tartó részletén. Az erdőben buja növényzet, gyöngyvirág, a vártnál is több virágzó erdei méhfű, de egy fura orchidea, bíboros kosborból is leledzik.
A sztánai völgy viszonylagos zártsága és elszigeteltsége miatt itt sok érdekességre bukkanhatunk. A mezőre érve, itt meg elég sok kökörcsintermés beért bóbitája mutatja, hogy ők is átvészelték a szedőket.
Körösfőig már nem történik semmi jelentős, megszaporázom a lépteimet, a bóklászással eltelt az idő és fél tizenegy előtt már Körösfőn vagyok

Körösfő
Útba esik, betérek Péntek Lászlóhoz, de már nincs otthon. Mint rendező, már reggel héttől a kultúrotthonnál ténykedik. Tovább megyek, nézem a már igen kompozit jellegű kirakodóvásárt. Legalább üstök is vannak. Legalább munkaeszközökben nem lehet hiány a gulyásversenyen.
Persze a rengeteg giccs is ott van. Viszont nem tehettem, hogy Őket ne kapjam lencse végre, gondolom, bárkinek mosolyt varázsolnának az arcára.
A kultúrház előtt még elég sivár, a rendezők végzik munkájukat. Kiss-Budai Tibi pedig már nekilátott a tekintélyes térfogatú alapanyag-hegy feldolgozásához.
Hát még egy ideig el fog tartani, míg mozgalmas lesz itt minden, visszatérek a kocsmához, igyam meg a reggeli kávémat. No meg a sörömet. Meleg van már és a hegyen át ugyancsak megizzadtam, megszomjaztam. A kocsma teraszán is művészkedek, sok a párhuzamos és merőleges vonal. De a többnyelvűségnek is lehet, akár ilyen prózai módon is örvendeni.
Még gyűlnek, frissítenek Kolozsvárról érkezők az asztalnál, együtt térünk vissza a kultúrház elé...

Tizenkettő felé jár az idő, a főzőcskézés már megkezdődött. A kultúrház előtt is, mozgalmasabb az élet.
Balról jobbra Gergely Balázs, Weghofer Erna, Sándor Krisztina. Nekiállok "szomszédolni". A kolozsiaknál is be van már gyújtva. Tekinthetjük ezt a gulyást akár bemelegítőnek is. Jövő hét végén, náluk is hasonló rendezvény lesz.
A felső végen a désiek, egyetlen hivatásos szakács-szerelésű magyar alpolgármesterükkel, aki egyúttal a zenészeket is kapacitálja:
De ott van keze alatt az utánpótlás, a segítség.
A kultúrház alatt készül az RMDSZ gulyás. Jó egyetértésben mindenkivel, a célnak megfelelően. Hogyha szükség van egy kis paprikára, vagy fokhagymára, egymástól kérnek, és találnak úgy az RMDSZ, mint az EMNT. Jól eső érzés fog el. Hogyha ezen a szinten működik, ami talán a legkomolyabb dolog, hiszen a hasunkról van szó, miért ne működne olyan prózai dolgokban, mint az EU-s parlamenti választások.
A tér túlsó oldalán a méraiak serénykednek. Sajnálom, hogy Pálfalvi Laci, végül nem ide jött.
  • Mérai gulyás
Visszatérek a kultúrházhoz, igaz, csak néhány lépés, végül is zárt területen vagyunk, mert a terecske sétálóutcává lett nyilvánítva. Itt is összeálltak a dolgok, közben a kultúrház udvarán, a plakátkiállítás is fel lett állítva. A bejárat fölötti molinó (banner) is önmagáért beszél, körvonalazódik ez egész rendezvény lényege:
Most már a nagy bográcsban is vége felé tart a teremtés folyamata. Az asztalon, már az utolsó alapanyagok, az utolsó, már a fűszerezést és a felszolgálást szolgáló adalékok.
Nem állom meg, hogy bele ne kontárkodjak, megkavarom néhányszor, vakargatom az üst oldaláról, a rápörkölődött szószt. Erna le is kapott e fontos foglalatosság közben:
Weghofer Erna felvétele

De az utolsó simítás, csak a művész kézjegyét viseli, még kevés borral megöntözgeti az üstben kelt költeményt.
Tibi szerint, bel-Magyarországon igen divatos a bográcsgulyás. Mint erdélyi, viszont ezúttal számunkra hagyományosabb ízekkel szolgált, erdélyibb ételt készített. A nagy üstben, végül marhalábszár pörkölt készült, velős csonttal. Közérthetőbben, nem bográcsgulyás, hanem tokány. A krumpli külön főtt, köretnek. Egyik körösfői legény aki a rendezvényen tűzoltói szolgálatot teljesített, el is kérte a receptet. Tőle meg én. Igaz, csak egy vázlat, jobbára csak a hozzávalókat tartalmazza, de kis fantáziával, egy jó háziasszony kiegészítheti a hiányzókat. Ha valaki fel szeretné használni, kérném, nagyítsa ki :
Minden esetre nagy sikere volt, a továbbiakban elfogyott az utolsó cseppig. De ezzel nem mondok nagyot, mert amúgy, minden ami ezen a napon a bográcsokban készült, ugyanúgy ízletes volt - és bár minden "versenyzőnél" bőviben volt - elfogyott. Csak annyi, hogy ilyen Tibi féle tokány-hagyományos ízekkel, ritkábban találkozunk.

A vendégek is egyre sűrűbben érkeznek, de erről már csak a következő, a magáról a rendezvényről szóló bejegyzésben. Egyelőre a képek vannak csak feltöltve, tekinthetők meg, az EU-s albumomban.

5 megjegyzés:

  1. Kösz a felhívást!!Csatlakoztam.hőgyelaci.

    VálaszTörlés
  2. Július 7 "a magyar összefogás napja".Örülök,hogy összefogás van .Mert hiába más az emberek világnézete ,a komoly dolgokban szükség van az összefogásra."Seb a vállam,és seb a markom,de fogom,viszem és megtartom.S összeszoritott foggal hírdetem:nem ért véget a küzdelem."W.A. Láthatatlan lobogó.

    VálaszTörlés
  3. Bocsánat de elírtam a hónapot, a jó :Június 7

    VálaszTörlés
  4. Kösz a beszámolót! Ízletes...
    Csak a nevem Kiss-Budai Tibor.

    VálaszTörlés
  5. Elnézést...legalább két s-el írtam. Ki van javítva. A blogbejegyzések nagy előnye, hogy utólag is lehet módosítani - akár le is törölni őket.
    Scripta volent?

    VálaszTörlés