XII. Jókai Mór teljesítménytúrák, 2009.05.09.

Elérkeztünk hát, a XII. rendezéshez. Egy nappal azelőtt, dél után már türelmetlenül vártuk a magyarországi Pro Patria Egyesület buszának befutását. Míg végül este felé megérkeztek a szálláshelyre, egész fogadóbizottság gyűlt össze a rendezőkből: Szabó Ilona, Szőcs János, Szatmári Béla, meg jómagam. Sokáig nem időzhettem velük, mert ugyanakkorra kellett érkezzenek a monostori negyedbe, Sztancsik Gyuri és Varró Lídia (TTT), a jelvényekkel (kitűzők). Az ideieket is Gyuri készítette, mint minden évben. Igen szép kivitelben, a Jókai portré is változott.


A RAJT-ban; Bükki Kemping, Silva,

Szombaton reggel, a rajtban volt egy kis fennakadás. Ugyanis Prezensky Tibor, aki eddig a nevezést éveken át, nagy szakértelemmel irányította, az idén nem tudta vállalni. Úgyhogy én álltam be. Persze, besegített Vekov Ildikó, majd Pál Gyöngyi is, míg el nem hívta őket kötelességük és indultak az ellenőrző pontjukba. Viszont az 55-ös és 30/A-s túrák nevezésének fontos mozzanatáról, sajnos így nem készíthettem képet. Talán, majd kapok másoktól, mert azért villogtak a vakuk.
Fél nyolcig mindenki elindult - 30-an (+2) az 55 ös túrán, ötön a 30/A-n. Még felvettük Kiss Janit és Barabás Ibit, ők a 30/B-túrára indulnak és ... nyomás, Szindre.

Szind EP, Jókai 30/B nevezés

Mikor Szindre, értünk, ott már javában folyt az élet. Bagaméri Tibi már elment a Túri hasadék EP-be az úton találkoztunk. Mille Feri a Monasztéria tetőre, meg Pálék a Curmătura-nyeregbe, már rég elindultak. Moréh Zoli az élelmiszert rendezte, de eddig már útnak indította az első 30-asokat is. Szatmári Béla is készült kimenni az EP-ba. A túrázók pedig közben, egyre csak gyülekeztek. Nemsokára foghattunk neki itt is a nevezésnek, indításnak. Hogy ne járjak úgy, mint a Silvánál, Gyurit kértem meg, hogy készítsen néhány képet. Ezek következnek az alábbiakban:

• EKE kulcsosház, Jókai 30/B Rajt, Jókai 55 EP

Sztancsik György felvétele

• Szindi nevezés 01

Sztancsik György felvétele

Az alábbi kettő, szintén a nevezésről, legyen több is, ha már a Silvánál elmaradt. De akár érdekességként is. Szokatlan, furcsa szögből készültek:

• Szindi nevezés 02

Sztancsik György felvétele

• Szindi nevezés 03

Sztancsik György felvétele

A 30/B-sek, folyamatosan indultak, közben, párhuzamosan, folytak az előkészületek, az 55-ös túrán résztvevők fogadására. A tornácon, üstben, ...

• Főtt a tea

• Lídia a zöldséget faragja

Az 55-ösök sem sokat várattak magukra, de már megrakott asztallal voltak fogadva. Sajnos, Istvánffy Árpidu (balról a második), a Tordai-hasadék végén rosszul lett, le kellett mondja a túrát. Remélem, nem a zsíros kenyér okozta rosszullétét, mert amúgy nagyon finom házi zsírt szereztek be Zoliék. Odébb, sőt végig, nagy sikere volt.

• Frissítés a Szindi házban

• Roli és barátja

A rendezvény eddigi, szindi, első összegzésként, a túra jól indult, azaz jól be volt már indulva. Különös fennakadások nem voltak. Míg Sáska Pali és Lőrinczi Pista a Hordós-kúthoz értek, ott Fazakas Feri láttamozta a túrafüzeteket. A Mikesi-házaknál, pedig Szabó Ilona, saját készítésű, a tavalyi székelyjói EKE Vándortáborból is ismerős fánkjaival lepte meg a túrázókat, léptette elő frissítő ponttá az EP-t.
A 30/B túrán pedig összesen 53 - an (!) indultak, ami valamely változást vont maga után. Azaz, több élelem szükségességét az újdonsült várfalvi frissítőpontban. Vekov Ildikó felkészült ugyan, de azért jónak láttuk bepakolni némi pótlékot a szindi élelmiszerből és természetesen, ... rohanás Várfalvára.

Várfalva EP, a Székelykő lábánál

Szindről kijövet, elporzunk az épülő autósztráda mellett, aztán Torda, a Keresztesmező falvai következnek gyors egymásutánjában és már Várfalván termünk. Rövid tanácskozás az élelmezés szükségességéről és annak rendezéséről, annak tényleges rendezése és már futnak be az első 30/B - sek. Többek közt megérkeztek Jani és Ibi is, akikről már volt szó a túra elején. Aztán csoportocskák, egyre többen, de a Kolozsvárról, reggel 7-kor indult 55-ösök sem váratnak sokat magukra. Bár a túrafüzet kiírása, szintidejük szerint 15:45-17:00 között kell Várfalván pecsételniük...

• 13:36-kor befut az első Jókai 55-ös (Zséfár Gábor)

Az ellenőrző pontban békésen pezseg az élet. Mindenki végzi a magáét. Egyesek pihennek, mások táplálkoznak. Felfrissülnek, aztán folytatják útjukat. A pontbíró, meg rendületlenül teljesíti a kötelességét. Az Ildikó mögötti tarka futó-szereléses fiatalember a fal mellett, Daczó Csaba. Mögötte a falon, talán, botjainak árnyéka rajzolódik ki. No, de ne vágjunk elébe a dolgoknak, erre még visszatérünk...

• Várfalva EP-ban (Vekov Ildikó)
  

• Pontőr (ök?)

- Nem, a kutya nem az EP-t őrzi, a túrát járta le. Sajnos nem volt benevezve, így a nevét sem tudom ide írni. Ezt csak azért tartottam említésre méltónak, mert külföldön, kutyákat is szoktak teljesítménytúrára benevezni. Sőt túrafüzetet és a teljesítés minden elismerését is meg szokták kapni. Ez természetes is volna, ugyanis az is tudvalevő, hogy míg a gazdáik egyszer járják le a távot, ők két-háromszor is megtehetik ugyanazt.
Miközben ritkultak a túrázók, benézünk a községházába is.

• Terülj-terülj asztalkám

A paprikás, vereshagymás, zsíros - itt májkrémes is - kenyérnek igen, de az ásványvíznek nem nagyon volt keletje. Már a pont előtt, majd mindenki tankolt az aranyosszéki jellegzetesség, a vajor, szerintem is sokkal jobb, frissebb, egyúttal rusztikusabb forrásvizéből.

• Várfalvi vajor

Ritkulnak a túrázók az ellenőrző pontban, vágnak neki a túra utolsó, talán legnehezebb szakaszának. Következne a Székelykő megmászása, aztán - 550 m szintkülönbség másfél kilométeren - ereszkedés a Nagy-árkon.

• Neki a Csegezi gesztegnek

Nekünk is folytatnunk kell utunkat, részünkről, az Aranyos-völgyén, ha nem akarjuk, hogy a futók, előttünk érjenek Torockóra. Hiszen már rég elmentek és nem is kell különösen nagy menőnek lenni, hogy három, három és fél óra alatt a célba érjenek. Itt pedig, negyed négy már el van múlva. Ugrunk fel a kocsira és rohanás tovább...

*

Mikó Lőrinc, régi kolozsvári jó barátom, '51-es születésű, óvodába is együtt jártunk. Tudva levő, hogy torockói felmenői közé sorolhatja 'Sakó Istvánt, azt az unitárius atyafit akiről, irodalmárok által is elfogadott tény, hogy Jókainak - az "Egy az Isten"-ben, annak főhősének, Adorján Manassénak - modelljéűl szolgált. Egyszer kérdezi az asztaltársaságtól, hogy mire van szükségünk, ha egy házat akarunk építeni?

Talán beugrató kérdés, bár a válasz egyszerű és meg sem kérdőjelezhető. Nem részletezem a hibás válaszokat, mert a helyeset akkor, torockói házukról idézte. A válasz, hagyományos aranyosszéki szöveg, tényleg minden valamire való régi házon megtalálható, csak oda kell figyelnünk, akár a benne levő nagy igazságra. Ezúttal a várfalvi községháza feliratából okulhatunk...

• A várfalvi községháza emléktáblája

Hát, jól megjegyezze mindenki és adja tovább gyermekeinek is, mert e bölcs tanításban hiba nincs:

- hogy házunkat felépíthessük, első sorban, Isten segedelmére van szükségünk

Ezúttal és ilyenképpen is mondok köszönetet a várfalvi községatyáknak, helyes döntésükért, amikor az "Egy az Isten földjén" a Jókai teljesítménytúrákat azzal támogatták, hogy az ellenőrző pont rendelkezésére bocsátották a Község házát. Isten tartsa meg jó szokásukat, jövőre is.

Torockó, a CÉL -ban

Háromnegyed négykor Torockó főterén voltunk. Rendeltem egy sört, elfoglaltam helyemet az asztalnál, a CÉL-ban és elkezdtem kitölteni az okleveleket. Erre szükség is volt, mert végeredményben, előre láthatólag 84-et kellett kiállítsak. De sokáig nem csinálhattam megszakítás nélkül, mert 16:20 -kor már be is érkezett az első, 55 km-es túrán résztvevő. Daczó Csaba volt, aki Zséfár Gábort, aki Várfalván még vezetett, elhagyta valahol a hegyen. Bár a fényképezőgép kézügyben volt, kellett volna legyen, csak már a vége felé készítettem néhány képet:

• Pihenő a túra után 01

• Pihenő a túra után 02

A kép panoráma szeretett volna lenni, de ez nehéz dolog, azaz lehetetlen, ugyanis a szereplők izegtek- mozogtak. Ezért, nem lehet összevarrni a képeket a Panoráma mákerrel. Más képeket nem készítettem, sajnálom. Talán majd kapok másoktól. Különösen olyannak örülnék, amelyen éppen kezelünk a legfiatalabb résztvevővel, a 2002-es születésű Sógor Bencével (második részvétel), miközben adom át az oklevelét. Fényképezték is elegen.*

Időközbe befutottak a várfalvi pontőrök is. Pálék is velük voltak, rövid ottlétük alatt készítette Pál Gyöngyi az alábbi képet a CÉL-ról. Mint látszik (18:50 körül) éppen "szélcsend" van, fel lehet lélegezni. A bár bejárata előtt három bot, a falnak támasztva, de erről az alábbiakban. Ez a kép nincsen benne az albumában, ezért is teszem ide, utólag.

• Várakozás

Pál Gyöngyi felvétele

A várfalvi pontőrök, bár siettek Kolozsvárra, még egy kitérőt tettek, mert utánam hozták az ott felejtett hátizsákomat. Kerestek is telefonon, de hiába, nem volt jel. Köszönöm nekik, mert benne volt a hálózsákom és az este fele már szükséges meleg ruhák. Viszont az is jó volt a dologban, hogy áthozták a maradék elemózsiát.
Azonnal kiraktuk az asztalra és így lett negyedik frissítőpont a célban. Viszont igen jól fogott, mert a nagy csapatnak a Tóbiás házban levő vacsorájáig még volt egy kis idő, aztán meg a hosszú túra után, már mindenki éhes volt.

De ez az idő is eltelt, a túra végéhez értünk. A túrázók szétszéledtek, ki vacsorázni, ki haza. A falnak támasztva, három gazdátlan gyalogló bot árválkodott, egy pár, meg egy külön. Mondja Lídia, hogy nehéz túrákon, ez már így szokott történni. A túra elteltével, a túrázónak már nincs szüksége botokra, teljesen megfeledkezik róluk, kitörlődnek a memóriájából. Én Daczó Csabára gyanakszom, legalább is a páros bot esetében (lásd a várfalvi fényképen). Bár, most már nem vagyok annyira biztos benne, mert a botokra rábukkantam a Pál Gyöngyi fényképalbumában is (86. kép). Ott meg Daczó Csabát nem látom. Nem tudok utánakérdezni, mert sajnos, a nevezési lapokon nincs rovat az e-mail címnek. De fejlődni fogunk, a Kós Károlyén már a tavaly is volt, jövőre a Jókaién is lesz.
De remélem, hogy a blogot olvasni fogják és még jelentkeznek, akik elhagyták őket.

Vasárnap, Művészképek, Búcsú Torockótól

Vasárnap reggel már jócskán fel volt kelve a nap, mire felébredtünk. Csonkáné Rácz Katalin (Kati) Torockó vendégháza, ahol a 2006-os, XV. EKE Vándortábort rendeztük, még nincsen nyitva. Az idény csak mikor melegebb van, június elején kezdődik. Itt most minden, de láthatóbban mint máskor, a munka jegyében zajlik. Az épületben folyik a tatarozás, a takarítás, minden amire szükség van, a vendégek zökkenőmentes fogadására. A gyönyörű táj hatására megszáll az ihlet, szimbólumokban gondolkozom, képemen, a játszótéren kiterített rongyszőnyegek, a készülődést szeretnék jelképezni.

• Torockó-állványvár, a gyermekek örömére

Bemegyünk Torockó főterére, elfogyasztani a sört, amihez az este már túl fáradtak voltunk. Most itt, a hétköznapoknál is sivárabb minden. A Pro Patria elment túrázni, a torockóiak a templomban, a fáradtabbak meg, gondolom még fel sem keltek. Megörvendek a rusztikus baromcsaládnak. Kinézetére, a kutya is a rokonsághoz tartozik, még a bocinál is jobban hasonlít a nagyokhoz.

• Hagyományos szállítóeszköz, Torockó föterén

Szó kerül a művészfotókról. Bemutatom, hogyan értelmeztem Kati fülegóriáján keresztül, a Torockó vendégháztól látható Vársziklát. Valamikor dél után talán kifejezőbb megvilágítását is meg lehetne örökíteni e sziklának. De ezt kivárni ...
Erre most már igazán nincs idő, hétfőn be kell lépni a megszokott taposómalomba, Gyuriék minél hamarabb túl szeretnének lenni a határon.

• Székelykő, Várszikla

Mondja Gyuri, hogy látott egy érdekes torockói felvételt, ahol a főtéri házsor a vajorban tükröződött. Felfogom a lehetőséget, persze türelem kell hozzá, a különböző látószögek , lehetséges megvilágítás, a víz fodrainak hosszas tanulmányozása, hogyha igazán nagyot akar valaki alkotni. De kezdeti "felvázolásnak", valahogy így:

• Torockó főterén

Kapunk az ötleten, próbálkozunk, de én meg közben Gyurit is fotózom, kreáció közben

• Sztancsik Gyuri, készül a Nagy Mű

De most már igazán eljött az indulás ideje, bár nem a tegnapi rohangászás jegyében. Búcsúzunk Istvántól, akiről itt, Torockón(kicsi ez a Kárpát-medence!) derült ki, hogy budapesti távközlési, akárcsak Lídia.

• A viszont látásra

István még marad, megvárja barátait akik a vasárnapi II. Torockó teljesítménytúrán vesznek részt, a Szolcsvai búvópatak - Ordaskő - Torockó útvonalon. Míg megérkeznek, javaslatomra, ezennel a Kisárok kürtőjén (a Sziklakapun) át vezető ösvényt próbálja ki, hogy feljusson a Székelykőre.
Búcsúzunk Torockótól is, a sikeresen befejezett XII. Jókai túrától. A viszont látásra, a XIII. reméljük ugyan ilyen szerencsés csillagzat alatt tartandó Jókai teljesítménytúrákon!

*Az illető kép (Márti képe), Baga Zoli, a 2009-es Jókai túra résztvevőjének szívességéből jutott el hozzám, más, a túrán készült képekkel együtt 2010 április 6-án. Bár az Erdélyben megjelenő cikket kellett volna illusztrálja - alább a linkje - így is nagyon megörvendtem neki.

*

Az idei, 2009-es Jókai túráról, az Erdély májusi számában (a Szabadság melléklete) jelent meg cikkem.
A többi, ezúttal, csak az általam meglátogatott ellenőrző pontokban készült kép, az idei Jókai albumomban tekinthető meg. Viszont, Pál Gyöngyi és Pityu akik a Curmătura nyeregben voltak pontőrök, e túra alkalmával gyakorlatilag lejárták a Jókai túra Szind - Tordai-hasadék - Várfalva szakaszát. Pál Gyöngyi blogjában, valamint albumában, kiegészítésül az erről a szakaszról készült bejegyzés, illetve képek tekinthetők meg. Más években, más szakaszokról, más ellenőrzőpontokban készítettem felvételeket. Ezek folyamatosan lesznek feltöltve. Eddig a XI. 2008-as, X. 2007-es, illetve a IX. 2006-os Jókai túrák képeit sikerült feltöltenem.

Hogyha másnak is volnának valahová feltöltött képei az idei, vagy bármelyik Jókai túráról, jelentkezzen, hogy a linkje felkerülhessen a blog jobb oldali pannójára, a Jókai túrákra vonatkozó, linkgyűjteményébe.