Június 21. - Nyári napforduló; A csillagászati nyár kezdete
Szeptember 23. - Őszi napéjegyenléség; A csillagászati ősz kezdete
Spring countdown banner

hétfő, április 27, 2009

Mikesi-tó, 2009.04.11, Kiss Jani túrája


Jócskán elmaradtam a bejegyzésekkel. Remélem, sikerül behoznom a késést, már a Föld napja rendezvényt kéne írjam és még a két héttel ezelőttinél tartok. Hiába, az elfoglaltságok...
De ne időzzünk túl sokat - a túrát is csak pontozni fogom - induljunk neki, a Hajnal negyedi végállomástól. A volt mezei úton - jelenleg Eugen Ionesco, már jól beépített utca - haladunk a Szelicsei út felé.

Szelicsei út


Kis temető mellett érjük el a Szelicsei-utat, úgy 9:40-kor. Ott is eléggé be van épülve, a forgalom is nagy. A kempingig, az aszfalton nem éppen kellemes és ráadásul veszélyes szakasz.
Jobbra egy ortodox templomocska. Nem olyan régen épült, a "forradalom" után, a bükki telep is beilleszkedvén a templomépítési hajszába.
Pontosan, melyik évben épült, nem tudnám megmondani pontosan, pedig mindég eljártam erre felé. Arrébb, mielőtt a letérőhöz érnénk, mely a régi menedékház felé visz, még épült egy templomocska. Mellette ezúttal, ezen a túrán nem haladunk el. A kép, a 2007-es földnapi túrán készült. Akkor, Vekov Karcsival, Ildikóval, Magdival és Salamon Katicával, kis kerülővel, a Monostori negyed irányába tértünk haza.
A templom történetét nem ismerem, még azt sem tudom, ha nem görög katolikus-e, de ha most már a Bükk történetéhez tartozik, illene ennek is utánajárni.
Egy más képet róla, más által, más időben, majdnem ugyan arról a helyről.
A kerítés hálója mellett tovább, a D. D. Roşca utcán érünk a Szelicsi-útra. Arrébb a kerítésen, a civil kezdeményezés jelei. Akik oda tették, Dédéroska zóna polgári csoportosulásának titulálják magukat. Lehet, hogy igazuk is van, sőt nemsokára már Dédéroska negyedről is beszélhetünk. Legalább felhívásuk környezetvédő jelleggel bír, a szennyezés ellen óvják a területet.
Itt se sokat időzzünk, térjünk vissza a Szelcsei-útra, ahonnan elkalandoztunk a második templomocska révén és érkezzünk meg a Silvához. Viszont összegezhetjük a Szelicsei-út "honismertető "prezentálását a Tordai-úttól, a Bükki-kemping utánig:
egy temető, két román templom és a Csíszár-patakának átfolyása.
*

A Sáros-bükk volt-nincs gömbkövéről

A Sáros-bükkben, még látszanak a téli szélvihar nyomai...
... de odébb már virít minden. A szellőrózsák között itt odvas keltikék nyílnak.
Nekiálltam fényképezni a Sáros-bükk nagy csuszamlását, legyen több képem innen is. Jól fog fogni, a 110 éves kékkel jelzett turistaút történetéhez. Néhányat ide is teszek:
Pontosan ide, a múlt évi június 21-i Páter Béla megemlékezés idejére egy új gömbkő gördült le az oldalból. Itt éppen Lukács József, akkori EKE elnököt látjuk közeledni felé, az Ajtay család résztvevői élén.
Szép, látványos, majdnem akkora, mint a Rajka-forrás feletti. Csak néhány napja lehetett ott, mert még látszott a a frissen megtépázott bozót a hegyoldalban, ahogyan csörtetett lefele. De nem volt hosszú az élete, inkább ült volna ott, a hegy oldalában...
A következő kép, ugyanott készült, a fák is felismerhetők - például az a jellegzetes haránt irányú a világos kérgével - még egy év sem telt el. Valami erős embert nagyon zavarhatott az a gömbkő. Talán az erdőben egyre gyakrabban száguldozó négykerekű csodák, az ATV-k nem tudtak ott elmenni?
Állítólag ezek a Feleki gömbkövek, mint geológiai értékek, védettek volnának. De, ki törődne ezzel inkább, mint egyéb védett dologgal, melyek amúgy, szintén szemünk láttára mennek tönkre? Ez is csak egy a sok közül.
Másfél évtizeddel ezelőtt, a Rajka-forrás környékén sokkal több gömbkő volt. A mostaninál egyedibb és jellegzetesebb képe volt a nagy suvadás környékének. A köveket pedig nem bántotta senki. Viszont miután megkezdődtek a Bükki-telep építkezései, már egyesek kezdték felmérni a felhasználási lehetőségeket. Egy alkalommal, még az új század elején, szólt Szatmári Béla, hogy a Rajka-forrás környékén, két szekérnyi összetört gombkő várja, hogy elszállítsák. Újgazdagok házának falába beépítendő. Azaz, valahogy így?

*
Mikesi házak, Csórényakú erdélyi

A további utunkon is változtattunk egy keveset, amennyiben nem mentünk ki a Jókai útvonalán a gerincre, hanem a régi úton. Azon a részen az erdő ki lett vágva és az új ültetvény bozótjában évekig bajos volt a közlekedés. Viszont mostanra, valamelyest megnőttek a fák. A fenyvesben kényelmesen is lehet közlekedni, de a dombtető előtt még elég sűrű a bozót.
A mikesi házaknál egy kellemes meglepetés ért. Egy udvarban, a majorság között egy eleven csórényakú erdélyi. Számomra igen kedves állat, elvégre a kalotaszegi vagy fogarasi bivaly, a báznai disznó, mezőségi vadszínű ruca mellett - hogy csak azok közül említsek, melyeknek nevében is szerepel eredete - egy őshonost tisztelhetünk benne.
Egyre kevesebbet látok ilyet, akárcsak a többi erdélyi őshonosból, de lehet, csak én járok keveset falura. Mert alig egy hét múlva, 19-én, kettőt is fényképezhettem, Csiki Pistáék udvarában, Györgyfalván. Egy ugyan olyan rőt-sárgásat és egy feketét. Nem tudom, ha tudatosan tartja őket, hiszen magyarságunknak ezt a kicsiny színfoltját is óvnunk kell, védelemre szorul, nehogy örökre kivesszen.
Gyönyörű állatok, a dinoszauruszoknak e késői leszármazottjai, nem győzöm csodálni őket. De már a település szélére is értünk, jobbra, az utolsó ház látszik. Viszont a Tordai-hasadék felé vezető gerincutat alaposan kiszélesítették, akár egy sztráda nyúlik a messzeségben. Úgyhogy, előre láthatólag, lesz itt még további építkezés.

*
A Bodzáson

A Bodzás a tőle keletre levő Feleki-tetővel (Feleki-hegy), valamint a nyugatra levő Árpád csúcs-, Kis Magura-, még tovább a Havasbükkével, egy elég meghatározó 700-asa a Feleki-gerincnek, amennyiben összeköti a Mikes-patak által kettéosztott, a Turi-patak, a Hesdát és Szelistyei-völgy által közrefogott, egységes területet. Bár a tulajdonképpeni gerincút áthalad rajta, de a piros sáv jelzés, így a Jókai útvonala is, színtvonalon, nyugatra térve, elkerüli. Ezért, elég ritka az alkalom, hogy a tulajdonképpeni csúcson áthaladjunk.

A következő kép éppen a jelzett és a Bodzásról jövő gerincút találkozójánál készült.
Kiss Jani felvétele

Egy kis tisztásforma is keletkezett ott a favágások nyomán, nevezhetném meghatározó eleme nyomán, a 127-es kő csomópontjának. Erről a kőről előszőr Székely Lavottától hallottam, az itteni farkas boroszlán lelőhely kapcsán. Mivel a környékén még található a sok nyesés nyomán egyre csenevészesedő cserje, a voincások előszeretettel látogatták Binder Lajos idejében. Egyébként a már említett gerincút és a jelzés találkozóján kívül, az Őzek-völgyétől is jön fel ide egy út, a Tördai-hasadék felé egy jelleghatár kezdődik itt, valamint itt is válik le egy út, a Mikesi-tó irányába. Ezen kezdjük el útcélunk felé való ereszkedésünket mi is.
Egy sűrűbb és ritkábban látogatott oldalon érünk a Mikes-patak keleti ágának szintjére. A sok fénykép közül, csak egy érdekesség:
Fél egy előtt már a Mikesi-tónál vagyunk.
Itt tartjuk az ebédszünetet, majd két órúig, itt készült a hagyományos emlék-csoport kép is. Állványról, önműködő kioldóval, hogy mindnyájan rajta lehessünk:
Balról jobbra: Tréger Éva, Kiss Jani, Sesták Ildi, Tóthpál Tamás, Szabó János.

*

Epilógus

Részemről, kiírás szerint, befejezettnek tekintettem a túrát. Egyébként is tüzet rakni és sütögetni akartam. valamint, hazatérőben, jobban elmélyíteni a látnivalókat. Ezért lemaradtam a társaságtól, a tóparti pihenőhelyünkön a kék kereszt jelzés tóparti pontjánál. A többiek, a Páter-forrás - Árpád-csúcs, valamival hosszabb útvonalat választották, hazatérésre. Erről Kiss Jani küldött néhány képet, ezeket szúrom ide, különösebb kommentár nélkül:
Kiss Jani felvétele

Kiss Jani felvétele
Kiss Jani felvétele
Kiss Jani felvétele
Kiss Jani felvétele
Kiss Jani felvétele


Mint látható, az Árpád-csúcs körül elkapta őket egy tavasz zivatar. Jómagam három óra előtt valamivel kikapaszkodtam a gerincre. Máshol, mint ahogyan jöttünk, de csak a 127-es kőhöz értem ki. Ott azonban, sajnos a szemerkélő eső miatt, hátizsákba kellett tennem a fényképezőgépet. A zuhé viszont, a Mikesi-házaknál ért el. Szerencsére behúzódhattam egy hétvégi építmény eresze alá. Az eső, szerencsére, ahogy jött, úgy is ment el. Hazafélé még a nap is kisütött, a főtéren pedig, a mamám mondása szerint alig esett.
Zárom a bejegyzést egy tavaszi képpel, emlékeztetőül, hogy bármi is történne, a természet soha sem hagyja magát, bármely körülmények között, végzi tovább a dolgát:
Kiss Jani felvétele (részlet)

A többi képem erről a túráról, pedig itt tekinthető meg.
aláírás: Tóthpál

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése