Gálcsere

A helynévszótárnak ez a bejegyzése, egy elírás nyomán született. Mikor Kiss Jani, a Húsz bükki forrás körtúrája című cikkét írta, előzetesen egyeztettünk, hogy ne a 2000-ben kiadott Kolozsvár környéki térképről vett Gálcser-t, hanem a patinásabb, Gálcsere helynevet használja. A cikk így is lett leadva. Azonban a nyomda (vagy a korrektúra) ördöge nem tétlenkedett, a megjelent cikkben sem egyik, sem másik, hanem teljesen meglepő módon, éppenséggel ... "Gálcserje" lett belőle.

Gálcsere, Gálcser, Gálcsere-gerinc (D. Galişer, D. Gălişer, Galcer, Galceru):

A névváltozatok előfordulásáról:

Gálcsere, D. Galişer, (főtérről való táv, km) 6 (menetidő, óra) 11/4, (magasság) 503 m [OF 1933, 73], Dealul Gălişer [GGC 1976, 87], Gálcsere, Galceru [PILL 1985, 57], Gálcser [KKEF 2000], A Gálcserén megjelennek a dacittufák feltárásai [AF 2001, 33, 75, 79, 118], Gálcser, Gálcsere, Monostori erdő [AL 2004, 559-560], Gálcsere [TSzP 2008], Gálcsere-gerinc [TEÁ 2009], és immár: "Gálcserje" [E3 2008/5].

Térképen:

Meg nem nevezve, egy 490 m-es magaslat, a Monostori erdőben [T-EGy 1906], Gálcser h. 490, Gálcsere, [T-OF 1933], Gálcser [T-KKEF 2000]

Mint láthatjuk, úgy a Gácsere, mint a Gálcser alak is használatos, remélhetőleg a "Gálcserje" el lesz felejtve.
A helynév, a Gál, és a cser, vagy az általános népi szó, hangalakváltozatának, a cserének összetétele. Első ránézésre, a Gál előtag egy Gál nevű birtokosra emlékeztethet. A cser, csere szónak, viszont több jelentése is lehet. A régiségben személynévként: Chere, a székelységnél családnévként Apatzai Tsere János, vagy Kriza : [Vadr. 1975, 316]. Azon kívül, természetesen használatos, mint csere 'cser (erdő), tölgy (erdő)' főnévnek. A cserfáról, csertölgy van szó, Diószeginél tser-tölgy (Quercus Cerris L.), a tölgy-génusznak a Kárpát medencét jellemző faja, mely másutt csak délibb tájakon tenyészik.
 Szinte minden földrajzi tájnak volt egy jellemző növénye, mely mennyiségével, képzeletet felkeltő jellemzőivel (alak, szín, mágikus tartalom stb.) felkeltette az érzéseit kifejező ember figyelmét. Ilyenképpen az ókori egyiptominak a lótuszvirága, közel-keleti kultúrák pálmafája, a kínaiak bambusznádja, a japánok cseresznyevirága, a görögök akantusza, a mediterrán népek babérja belső ázsiai lovas magyar őseink vadtulipánja(tulipántja). Az európai mérsékelt égöv tölgyfája-cserfája(cserefája) is átszűrődött a sajátos magyar térszemléleten, elfoglalva helyét a népi díszítőelemeink mintakincsében.
A csere, az archaikusabb,  "népiesebb" kétségtelenül a régebbi változat. Kriza János gyűjtésében ilyenképpen előfordul, nemcsak mint családnév, hanem a fajra vonatkozóan is: ...

A konyhán forgódtam,
Cserefát égettem;
Cserefának füstje
Húzta ki a könyvem.
...

(Nem szoktam, nem szoktam -i.m. 292 old.)

De más népdalszövegekben is inkább a cserefa, mint cserfa alakkal találkozunk:

Galambfalvi nagy cserefa, de magas.
Pap kertjében a rezeda, de szagos.
Ha kijönnél a nagy fához Kalári.
Pap kertjéből a rezedát minden este neked szedném Kalári.

vagy:

ágyat vettem lovamnak magamnak
s a lovamnak cserefa lapiból
s a lovamnak cserefa lapiból
s én magamnak ez ága-bogából

-------------------------

kiszáradt a cserefa cserefa
hol hálunk az éccaka éccaka....

Napjaink nevezetesebb cserfái is "cserefák". Például, Csobotfalva cserefája, vagy Tamási Áron farkaslaki sírjának két nevezetes cserefája:

Kívánhat-é ember többet

Derékaljnak szülőföldet

S két cserefa tömött árnyát

szemfedőnek.

Kányádi Sándor, T. Á. SÍRJÁRA, 1966 

Vagy egy másik, kortárs költő versében szintén cserefával találkozunk:

Volt egyszer egy ember.
Szakálla volt - kender.
Cserefa csizmája.
Tehénszőr kalapja.
Lószőr bokrétája.

Király László, Harmadik vers Charlotte-nak

Ugyancsak, a helynevekben is a csere dominál:

Cserehát - dombvidék a Bódva és a Hernád között, Cserhát - hegység a Börzsöny és Mátra között, Cserefalva - helység Marosvásárhelytől dél-délkeletre, Cserekapu - a háromszéki Miklósvárhoz tartozó határrész. A csere ezekben az esetekben, cserfás, tölgyes stb. jelentésű, esetleg 'cserjés (?), bokros'. Arra utal, hogy az illető területeket most is, vagy egykor cseres, tölgyes, erdők borították.
Cserebökkény esetében viszont, a megkülönböztető Csere előtag az 'elcserélés' főnévből való. Egy 1836. évi birtokcserével kapcsolatos, amelynek során Bökkény a gróf Károlyi család birtokából, átkerült a Szentesébe. Ehhez valamelyest hasonlóan vezeti le a Gálcsere szó eredetét Pillich László is:

...Tehenek járnak és jártak legelni a „Galceru” domboldalába. Mi Gálcserének szoktuk emlegetni. Egy 1590-es urbáriumban „Kazalo Reth ketteo Also Rúdasban, harmadik Omlasban”, „Berecz” nevű „teolgj erdeo”, „Byk”, s a falu használatában levő „Apad erdeye” felsorolása között azonban az áll, hogy „vagion Gatt chereye az malom zewksegere ualo”! Ime, a gálcsere tulajdonképpen Gátcseréje, s a monostori malom gátjának időnkénti megerősítéséhez szolgálta a faanyagot, mielőtt levegővé nem kopárult volna…Lám, amilyen előre nem látható a helyek sorsa, olyan a helyek neveinek élete is![PILL 1985, 57]

Akárcsak Pillich László, hiszen egy generáció, osztálytársak voltunk, bár nem együtt kirándultunk, jómagam is Gálcserének ismertem meg ezt a Szent János-kút felé vezető, csürülyei (akkoriban szekér-) út fölött elterülő kopár oldalt. Napjainkban így néz ki:

• Monostori-erdő és a Gálcsere

A kép, a 2009 április 18-i Bongár-forrás túrán készült, a Hója-gerinc alatt, az Öregek-útjáról felvéve. Az erdő jobb (nyugati oldalán), a sötét rész, erdei fenyő ültetvény. De a fenti idézetből is megtudhatjuk, hogy a napjaink erdei fenyővel borított domboldala, még néhány évtizeddel ezelőtt kopár volt. Úgy 1964-65-ben ültették be. Az alábbi rajz, már a következő időszakot rögzíti, amikor egyik oldalon, a fenyőcsemeték már nagyobbacskák voltak:

• Kolozsvár környékének geológiai kalauzából (1976)

A kalauz - Pe poteci cu bănuţei de piatră - román nyelven jelent meg 1976-ban, a túra leíráshoz, az ábrán kívül, egy vázlat is tartozott:

• A VI-os geológiai útvonal vázlata

1. Continental szálloda, 2. Szent Mihály templom, 3. Kálvária templom, 4. Agronómiai egyetem, 5. Kálvária templom, 6. Monostori Autó-szerviz, 7. Monostori farm, 8. Falusi ház, 9. Dumbrava menedékház, 10. Erzsébet-forrás, 11. János forrása, 12. Magányos ház.

A magyarázat, a kommunista időben készült eredetinek a fordítása, ezért ne csodálkozzunk, ha a Szent János-kutat, csak János-forrás néven említi. A rajzokat Mészáros Miklós és Octavian Clichici készítették.

Alább, még néhány térképrészlet illusztrálja, a név alakok időbeni változását. A monarchiás katonai térképen, a román elnevezés szerepel. Az osztrák térképésztisztek, a környékbeliektől érdeklődhettek. Ezek szerint, méréseik során, adatközlőként, csak monostori román atyafival találkozhattak, a magyar helynevekkel nem vetették össze adataikat. Bár a helynevek magyar eredete kézenfekvő, de sok esetben a román fonetikus hangzást "németesítették". Például ugyan ezen a részleten, D. Signito - Szénégető (a románok kb. szinyitöu - nak ejtik). Vagy a Plecska-tető - a térképen Plecka ortográfiával szerepel. Lehetséges, hogy ilyen térképek hatására, később, a Gácsere helyett, a Galiser lett "hangzás után" Gálcser és még rosszabb: Gálcsér-re magyarosítva.

• Részlet az 1:7500-es katonai térképről

Valószínűleg ez a térkép szolgáltathatta az utólagos Galişer - Gálcser elferdülést, mert a II József korában készült első katonai felmérés alkalmával még, mint "Gáltsere" regisztrálták a hely nevét.

II. József korabeli katonai térkép. A Plecska völgyétől (Valje Pleszka) északra a Gálcsere (Gáltsere W)

Frissítve 2010 október 7.

Az Orosz Ferenc 1933-ban kiadott kalauzához járuló térképen, mind a két névalak szerepel. Mint "Gálcsere" az egész oldal az út fölött melynek a "Gálcser h. 490" a legmagasabb pontja. A kalauzában, Orosz Ferenc, minden esetre kizárólag csak a Gálcsere elnevezést használja. és az 503 m magasságot. Viszont a térképen megfigyelhetjük, hogy a Gálcsere teljesen kopár, még a csúcsot sem borítja erdő. Végül is, egy egész határrész nevéről van szó, a csúcs neve valószínűleg későbbi keletű. A magasság, lehetséges, hogy az Edvi Gyula 1906-os térképvázlatáról volt átvéve, mely pannó formájában is ki volt állítva még akkoriban, a bükki menedékházaknál, az Erdély is újraközölte, az 1930-as évfolyamában.

• A Nagybaconi Baló Alber rajzolta térkép; Részlet

Ugyancsak a két világháború közötti időszakból, még egy, dr. Szádeczky Gyula vázlata, melyen szintén a Gálcsere megnevezés szerepel. A helvetien transgressió konglomerátja és sarmatien   kavicsok Kolozsvár környékén című tanulmányát illusztrálja. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi szakosztályának közleményei, 1932-es évfolyamában jelent meg.

Dr. Szádeczky Gyula: A helvetien és sarmatien kavicsok esése Kolozsvár környékén (részlet). A képre kattintva, az egész vázlat megtekinthető

  Frissítve 2010 dec. 15

A 2000-es Kolozsvár környéki térképen a szerkesztő, öröklött jó szokása szerint, elég kevés adatot tudunk meg, magasságot semmi képen sem. A "Gálcser" vonatkozhat az oldalra is, de inkább a tetőre. Természetesen magasság nélkül. Megfigyelhetjük, hogy az előző, valószínűleg igénytelenebb térképen, ugyanazon a területen, három magassági pont is szerepel.

• Kolozsvár és Környéke, Erfatur-Feycart, 2000