Június 21. - Nyári napforduló; A csillagászati nyár kezdete
Szeptember 23. - Őszi napéjegyenléség; A csillagászati ősz kezdete
Spring countdown banner

szerda, április 15, 2009

Húsz bükki forrás körtúrája (02), 2009.03.27, Kiss Jani

A források-körtúra első és harmadik szakaszán, mint említettem az előző bejegyzésben, nem vettem részt. Tréger Éva jóvoltából, hozzájutottam a hiányzó források képeihez, így most folytathatom a túra leírását. 

Húsz bükki forrás (tor)túrája

A két bejegyzést ezek után, az Erdély márciusi számában megjelent, Kiss Jani Húsz bükki forrás körtúrája, túraajánlójával együtt használhatjuk, e túra kalauzaként. A bejegyzésekből hiányzó képek, pedig Ibi és Jani albumában, valamint az előző bejegyzésben, a második szakaszról készült képeim, az EU-s albumomban tekinthetők meg.

Első szakasz

A Monostori-erdőben, az alsó bükki menedékház letérőjéig megteendő útvonalra a Jókai 10-es teljesítménytúra (Kolozsvár, Monostori negyed - Árpád-csúcs) kalauzának ide vágó részletét követhetjük:

A Jókai 10. Rajt a Monostor negyed délnyugati csücskétől, a troli- a busz- és a villamos végállomásától 150 m-re található. A piros sáv jelzés az utolsó toronyblokk mögött indul be az erdőbe, a Gálcsere gerincének irányába. Az út enyhén emelkedik és 600 méter után (mintegy 12 perc) egy vágatot keresztezünk, ahol a magasfeszültségű vezeték halad át. Innen 3-4 perc után felérünk a gerincre. További 5 perc után, egy nyeregben levő útelágazáshoz érünk, ahol a jobbra mutató nyíl jelzi, hogy 10 perc alatt-jelzés nélküli úton leérhetünk az alsó menedékházhoz (Făget Izvor).
Talán azért ajánlom, mert jelzett útról van szó és jobb, ha ezen járunk. A jelzett utaknak többek közt egyik természetvédő rendeltetése az volna, hogy lehetőséget ad a fegyelmezett turistának, hogy ne járja haszontalanul össze-vissza az erdőt. Ne gondoljuk, hogy az a "minimális" taposás, amit az ösvényeken kívül teszünk, jót tenne a talaj felszíne alatti élettérnek, vagy az aljnövényzetnek.
Ezt az utat, az EKE 1999-ben jelezte le. A Páter-út bekapcsolódásáig, ezek előtt, a Gálcsere gerincén nem volt jelzés. Sajnos éppen az EKÉ-sek használják a legritkábban. A Monostori negyedből, általában toronyiránt veszik útjukat, a Diós felé, akár Ajtay Ferenc, 2001-ben megjelent Kolozsvár környéki kalauzában:
A végállomástól dél felé indulunk, fel a lépcsőkön, melyek a Clăbucet sétányhoz vezetnek. Miután elhagytuk a sétányokat a tömbházak között, már bent is vagyunk a Monostori erdőben, ahol számos ösvény, csapás vezet az enyhe hágón felfelé. Bármelyiken mehetünk a gerinc felé tartva. Miután kereszteztük a két magasfeszültségű vezetéket,nemsokára kiérünk a Gálcsere – D. Gălişer gerincére, egy aránylag széles turista útra...stb

A Monostori erdőben - Gálcsere

Ha már nem voltam ezen a forrástúrán, eredetibb, hogyha a Monostori negyed-Plecska völgy szakaszt szintén a túravezető, Kiss Jani, egyik túráján készült képekkel illusztrálom. A 2007. március harmadikai, Séta a fenyvesekben (13 km - a képek az EU-s albumomban) túráról van szó, melynek kezdeti szakasza egyezik a 20 forrás túra - Gálcsere - részével. Már nem emlékszem pontosan, hogy indulás után, merre mentünk, de valószínűleg a jelzett úton is, mert egyébként nem tehettem volna lábamat a Gálcsere-tetőt jelző kőre.
Itt kezdődik, a monarchiás idők, volt cs. és kir. katonai lövöldéjéhez, a Kálváriától, a Monostori-erdőn keresztül vezető katonai műút maradványa. Az impériumváltás után, már nem használták. Nagy Péter (Grandpierre Emil), 1926-ban így ír erről:
..Vidám, zajos élet folyt itt hajdanán. Daloló katonák vonultak az erdőn keresztül, a meredek oldalon, le a lövőtérre és egész napon át hangzott a puska. Voltak lövőversenyek és olyankor szólott a banda...
Most csak mi megyünk lefele a ki nem mosott köveken, gyermekkoromban még nagyobb felületen voltak - de, akár dalolhattunk is volna.

A volt lövölde közelébe épült, az 50-es évek elején az alsó bükki (Făget Izvor) -menedékház. A mostani, a képen is látható formáját a 80-as évek végén kapta.
A Plecska-völgyben

Innen már az Éva képei következnek hegymenet, a Plecska-völgy forrásairól:
Tréger Éva felvétele
Tréger Éva felvétele

A kút előtt az utókor számára, balról jobbra a résztvevők, akik végigjárták mind a húsz forrást (és nemcsak) :
Ildi, Feischmidt János, Kiss János, Új Fiú, Sánta Ildikó, Kovács Evelin, Tréger Éva, Szabó János.
Tréger Éva felvétele
Tréger Éva felvétele
Tréger Éva felvétele


A túra első szakasza ezzel befejeződött Innen a társaság A Dumbráva-gerincet mászta meg és azon túl, már a Gorbó-patak vízgyűjtőjének forrásai következtek. A második szakaszt már jómagam is lejártam, a Cérna forrás tisztásán csatlakoztam a társasághoz. Erről, az előző bejegyzésben.

*

Bár a 20 forrás között nem szerepel, alább még két kép, egy másik forrásról, amit ezen a túrán találtak, az agilis felfedezők. A Szent János-kútnál feljebb valamivel, plasztik csővel foglalva, a martban, az úgynevezett "Szakadék forrás".
Tréger Éva felvétele
Tréger Éva felvétele


Talán, jobban odafigyelve, több forrás is volna, a Plecska alsó szakaszában. Még ide másolok egy részletet, Dr. Xántus János, A Cérna forrás felé című írásából, a témába illő. Az Igazság, 1970. május 7-i számában jelent meg:
... a Plecska völgy alsó menedékházától, lassú hegymenetben igyekszünk a János kút felé. Jobb kézre elmarad a jó vizű Erzsébet forrás, vele szemben pedig a tavaly betonba foglalt másik csorgó, mely egyike már a középkori okiratokban említett hét forrásnak, és amelyet a tavaly lelkes turisták kis csoportja hozott rendbe (kár, hogy a beton díszítéseit és a feliratos táblát máris letörte róla valaki).
Talán, egyszer rábukkanok azokra a középkori okiratokra, amelyekre hivatkozik és akkor könnyebb lesz azonosítani ezt a hét forrást.
Végezetéül pedig, ennek az első szakasz zárójelének, a tavaszias, illetve a túra hangulatát kifejezendő virágocska, Ildi szép képei közül lett kiválogatva. A Hóvirág-forráshoz közel készült, ami amúgy, éppen a környékén bőven tenyésző tavaszi virágokról kapta nevét.
(Anemone hepatica L., Hepatica nobilis Schreber, Hepatica triloba Chaix)

Ildi felvétele
*

Harmadik szakasz

Miután kimásztak a Bivalyosra, ... csipkebokrok...hátranézve, hát az ...
Kiss Jani felvétele

A Havas-bükke, szelicsei erdő (benne az EKE-forrás), jobbra a tótfalusi legelő. A légviszonyok nem éppen a fotózásra alkalmasak, a háttérben, a Gyalui-havasokból túl sok értelmes dolgot nem lehet kihámozni. Aztán az útszéli keresztnél jobbra, át a Szelicsei úton és tovább a kék kereszttel jelzett ösvényen.
Ez a jelzés az Árpád-csúcsra vezet, erről egy adott pillanatban, balra, le kell térni. Következik a nap utolsó két forrása:
Tréger Éva képe
Tréger Éva képe

Itt már a Sáros-bükkben vagyunk, az utat nem is részletezem. Szokványos, kirándulásainkon viszonylag gyakran használt útvonal vezet itt, lesz még rá alkalom. Hogy tovább ne menjek, már április 11-én, a Mikesi-tó felé menet is elhaladtunk itt. Erről is lesz egy kisebb bejegyzés, de a forrásokhoz immár hozzátehetem a saját Rajka-forrás képemet is:
Talán az elhagyott botok históriáját is ide kéne tegyem, a személyes élményekkel tűzdelt beszámolókat, legalább is én szívesebben olvasom. De hát időztünk már eleget ezen a nem éppen rövid kör-(tor)-túrán. Végül a társaság a tervezettel ellentétben, a monostori-negyed felé tért haza, ahová ha jól jegyeztem meg, úgy 19:30 körül értek.
aláírás: Tóthpál

Bejegyezte: Tóthpál Tamás dátum: 1:56:00
Címkék:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)