Csiga-domb (Bácsiga), 2009 április 5, Szakács Éva túrája (01)

Szép idő, 9-kor találkozás, aztán nagy dérrel-dúrral felmászunk az autóbuszra. Irány a Bácsi-torok. Éva előadja a lehetséges programot: a Bácsi-torokon átvágva, nem a Hosszú- patak völgyében folytatjuk utunkat a gerincig, hanem jobbra fordulunk és átkelünk a patakon. Sok ott a csalán, saláta. Ezért lesz egy húsz percnyi pihenő, primőröket gyűjtögetendő. Aztán tovább, fel a hegyoldalban, végig a Kőszegő erdő szélén, majd ki a Hója-gerincre, Csiga-domb ... aztán még meglátjuk. Haza pedig a Hója-gerincen és le a Hajtás-völgyön. A túra végén, sörözés.

 a Hosszú patak vízgyűjtője

Szóval, nagy dérrel dúrral...

• Széchényi tér, 31-es végállomása

A Hosszú patak völgyén mentünk felfele, csak a menedékház alatt kaptam észbe, hogy fent kellett volna menjek, fényképezzem le azt is. No, majd a legközelebb. Móréh Zolival még megbeszéltük, hogy a rendszerváltás után, igen sok magán dolog ment inkább tönkre. Annak idején ennek a menedékháznak is "mandatárja" volt. Saját disznó, tyúk, stb. neveldével. Amikor a városban, a takarékosság miatt nehezen lehetett ilyesmihez hozzájutni, akkor innen még vittünk egy-egy csirkét, néhány kiló disznóhúst. Sőt, ünnepek előtt, még sör is volt kapható - amihez a városban csak nagy sorok kiállásával juthattunk. Előre, meg össze sem lehetett gyűjteni, ugyanis a sör romlandó volt, akkoriban még nem is gyártották ezt a mai pasztörizált sört.

A forrrásokat és bányát elhagva, a leszakadt híd felett keltünk át a patakon.

A leszakadt híd maradványa

A következő képen, a híd felett levő, napjainkra hordalékkal feltöltődött tavacska elmocsarasodott nyomai láthatók. Annak idején ide pecázni is kijártak. Most csak a bokrok alatt a kanyarulatban, csillog egy kis szabad víztükör. Ez is sekély, halak nincsenek benne.

• Volt tavacska

Amíg a többiek, hosszas keresgélés után rájöttek, hogy itt nincs csalán, ellátogattam az ásatások színhelyére. Egy neolitikus, a 4000 évnél idősebb Körös kultúra egyik települése volt itt. Annak idején, a 60-as évek elején, Palkó Attila, történelemtanár, bukkant a patak martjában cserépmaradványokra és kezdeményezte az itteni ásatásokat. Évekig kijárt diákjaival, iskolai "archeológus táboruk" volt itt és végezték "amatőr" kutatásaikat. Az itt találtak azonban olyan jelentősek voltak, hogy az állam hamarosan átvette a munkálatokat és azt a hivatalosak (Vlassa), folytatták. Sokat azóta sem hallunk az itteni eredményekről. Gondolom, a dákokkal nehezen lehet összefüggésbe hozni ezeknek a titokzatos, ősi népeknek a tárgyi emlékeit. Inkább a tatárlaki leletekkel. Azt meg, a rovásírással. Kellemetlen, ugyebár?

Az ásatás meddőjében, még a 90-es évek elején lehetett pattintott szilex szerszámdarabkákat, rovátkás cserépdarabokat, nem onnan származó vasoxid meg okker festékanyagot, mediterrán eredetű kagyló és csigadíszek maradványait. De azóta nem kutatott itt senki, belepte a gyep.

• Az ásatások nyomai

A domboldalon felfele találkoztam ezzel a brexivel. Ha már a múlt héten, divatos volt a fényképezésük, legyen nekem is egy eredeti és saját BÉKÁM.

• Na, mi van?

A Hosszú patak vízgyűjtőjében a legelő tele van ilyen öreg, általában fagyöngy-fojtogatta kimustrált vackorfákkal. Tudva levő, hogy bármilyen nemes körtefának a magját, hogyha elültetjük és nem oltjuk be - vackor lesz belőle. A domboldalban levők, talán némi rendszerességet is mutatnak.
- A gerinc után, a nyilaton, ahol a magasfeszültség is átvezet, a Bongár-patak folyik. Ennek neve egyesek szerint (Tulogdy János - de nekem éppen Palkó Attila hívta fel a figyelmemet erre) a 'baumgarten'-ből ered, ami gyümölcsös kertet jelent. A fenesi szász telepesek elvadult gyümölcsöseiről volna szó?

Egy régi 'baumgarten' maradványai?

Felérve a vízgyűjtő peremére, az erdő szélén folytattuk utunkat a Hója-gerinc irányába.

• A Kőszegő erdő szélén

Még egy rövid pihenő, Szucság felett. Bár hoztam állványt magammal, hogy panorámákat is készítsek, az idő is szép volt, de a levegő "levegőssége" miatt nem lehetett igazán messzire és tisztán látni. Azért a Kis Martonos és a Bátori-hegy kivehetők a háttérben.

• Szucság felett

Itt viszont egy kiszáradt pocsolyában, amolyan bivalyfürdető, a következő "állatélményem", virtuális találkozásom A BORZ - zal. Azaz, annyi, mintha e-mail-en írta volna nekem:

Szia, itt voltam, na és? :)))

Itt nem talált ugyan vizet szegény, de ezúttal biztosan megoldotta a gondját, mert arrébb még volt egy néhány ki nem száradt pocsolya. De mit csinál majd, ha jön a szárazság?

• Borz kereste a vizet erre

Arrébb néhány hérics is tengődött, nem is szólok, nehogy kedvet kapjon rájuk valaki a társaságból. Amúgy is nagyon megfogyatkozott minden felé az állományuk. Viszont az erdőben, útba ejtjük az utolsó víznyelőket. Azokat lefényképezem. Most csak némi levágott bozótot dobáltak csak beléjük a rendszerető emberek.

• Dolinasor az erdő szélén

Innen hamarosan kiértünk, a gerincre, aztán a Bongár-patak feje fölött, az erdő szélére. Napon folytattuk tovább utunkat és érkeztünk a Csiga-dombra. De ez már a következő bejegyzés lesz - ha ugyan el nem marad, mint annyi minden.