Bükk 1972

Kellemes meglepetés ért, mikor megnyitottam levelesládámat. Idegenbe szakadt földim, Öcsi (Laci), már a gyors internetes elérhetőségek velejáró csodája folytán, ott a távolban is rábukkant, olvasta naplómat és küldött egy képet, a "régi szép mamajás idők"-ből....

 Egy régi kép margóján

Köszönöm Neki, utólagos engedelmével alább beszúrom. Nem hinném, hogy lenne kifogása ellene, hiszen egy kedves emlékről van szó. Az sincs kizárva, hogy néhány régi kolozsvári fel is ismerje magát rajta, vagy más felismerjen valakit a képről és még visszajelzések is legyenek.

Az igazat megvallva, ez a kép most, nagyon is jól jött.

- Hogy miért jött jól? - de ezt majd a végén. Most lássuk a képet, mit mesélhet ez ma nekünk? Le sem kicsinyítem (persze rá kell kattintani, hogy saját méretében jelenjen meg).

• Bükk 1972

Lakonikusan, csak a címet adta meg, egyelőre ennyit tudunk.

A szereplők

Fiatalokat látunk rajta, a kornak megfelelően elég "legényesen", lengén öltözve. Szoros, trapézos nadrágok, nem éppen kiránduló öltözet, szóval egy rövidebb kiruccanásról lehet szó. A középponttól balra levő négyes társaság, hogyha valamelyest hosszabb volna a hajuk, akár a Beatlesek - de hát ha akarták sem lehetett volna olyanok. A túl nagy haj viselése akkoriban nem éppen volt követendő példa és bizonyos veszélyekkel járt. Emlékszem, '75-ben nekem is elvették a rendőrök a személyazonosságimat (buletin), amit csak nyiratkozás után kaptam volt vissza.
Egyéb tartozékok, gitár, kazetofon, táskarádió. Hajaj, nagy dolog volt az akkor! - a két kislány közötti szerkentyű egy VEF, robusztus orosz masina. Sok helyen még most is működik.

• VEF 206 '70-80-as évek
  

Elő is szedtem a miénket. A mamám azt mondja, hogy üzembe kell hoznunk, mert jobb mint a jelenlegi, ugyanis több hullámhosszon lehet fogni az adásokat. Csak az akkumulátort kell kicserélnünk.

Na és az üvegek. Öcsike írja, hogy kezében a vodkás üveg. Azért nem hinném, hogy vodka volna. Igaz, hogy akkoriban a Mamajában "csak" 25 lejbe került egy fél liter eredeti orosz vodka. Viszont annak sima nyaka volt és fehér átlátszó üvegben. Az Ő üvegének hasas nyaka van. Vagy az üveg, vagy a benne levő, meg sötét - vagy csak a kabát látszik át rajta?. Én mégis rumra saccolnék, román, "Rom Jamaica"- ra.

Sajnos orosz vodkám nincs, viszont ide szúrok egy képet, az akkori "kommunista láger" italtermékeiből. Lengyel és kínai vodkák, kubai rum, kínai konyak. Utóbbi volt a legdrágább 37, vagy 47 lej. Vagy azért 70 körül volt és a kínai vodka 37 ? - már nem emlékszem pontosan.

• A Mamaia kávézóbanban voltak kaphatók

Szóval, igazi, 70-es évek aranyifjai, jól öltözve, mosolygósan. Nem sírom vissza az átkos kommunizmust, de az ifjúság, akkor is feltalálta magát és éppen a helyzetnek megfelelően, talán többet járt, a falaknak is kíváncsi füleitől távol, az akkoriban még sokkal tisztább természetbe.
Ennyit a "szereplőkről", akik közt persze felismerem Öcsit, meg a háttérben álló fiatalembert, csak utóbbinak a neve nem jut hirtelen eszembe. Lehet, hogy többet is ismernék közülük, hiszen a régi kolozsváriak mind ismerték egymást, csak sajnos igen rossz az arcmemóriám.

A helyszín

- Jó, jó, Bükk, de hol? - a Bükk egy nagy erdő, az eredeti ősrengeteg így megcsappanva is lévén nagyobb, mint a többi összes Kolozsvár környéki erdő együttvéve.
Tegyük hát magunkat helyükbe, 70-es évek fiataljai, gyűljünk össze valahol a Főtéren (hol is máshol), mondjuk a Mamajában, vagy az Arizonában (Tineretului), vagy a Croco-ban. Aztán, mivel szép, napos idő van, ruccanjunk ki, spontán ötletként, fiatalosan, a Bükkbe.
Ezt, akkoriban két úton is meg lehetett közelíteni, a megállók, kb. ugyanolyan távolságra lévén, például, a Mamaia-tól.

Természetesen, akárcsak ma, az Únió utcából (akkor 30 Decembrie), trolibusszal, egészen a Gazdasági Akadémia (Agronomia) a Monostori út végén levő, akkor még álló székelykapujáig. Onnan a Pásztor (Ciobanului), vagy inkább a Földműves (Agricultorului) utcán - a jelzés is itt vitt, majd a Monostori-erdőben, mintegy három kilométer, az alsó menedékház (Cab. Făget Izvor). Elég hosszúnak tűnik ez a lehetőség.

A Kalános utcában 1972-ben még nem voltak lebontva a cigány házak, a Kálváriánál (még néhány évvel azelőtt ott fordult meg a trolibusz) egy forrás volt, a Cigány-patak még a felszínen, ilyenkor télidőben ha még a nap is sütött, sáros lehetett arra az út és egyébként, semmivel sem rövidebb.

Viszont úri módon ki lehetett menni akkoriban, a Tanítók háza (a '70-es években a Pedagógiai egyetemhez -IP3- tartozott) elöl, a 10 A autóbusszal. Ez a Tordai úton, majd a Szelicsei útra térve, a Kempingig, vagy a Bükki menedékházig (Cab. Făget I.), vitt.

A Gazdasági Akadémia, a XIX. sz. utolsó harmadában épített épületeit a Billánál, valamilyen szélhámosság folytán a tavaly lebontották. Sajnos nincsen képem róluk, viszont a 10 A megárvult végállomását, a Szőcs Miki 2007 október 20-i Árpád-csúcs túráján lefényképeztem. De most is ott áll a táblája.

• Régi menedékház- 10A végállomás

Nézzük meg megint a képet. Fiatal bükkös, esetleg gyertyán is, egy viszonylag széles lapályos gerincen. A nap jobbról süt. Ezek szerint, a gerinc nagyjából észak-dél irányú, enyhén keletnek hajlással. Ilyen volna a Dumbráva-gerinc, de ez a távolság miatt kiesne a számításból, különben is, ott öregebbek a fák. Vagy a Gálcsere és a Plecska között húzódó gerinc, a Páter-úttal, egészen a Bükki menedékházig. Az alábbi két kép is ezen a gerincen készült, 2007 október 27-én, egy Bagaméri Tibor által vezetett István-forrás túrán. Valamelyest megokosodhatunk belőlük.
Az első kép a Dióstól délre készült, mielőtt a piros jelzésbe betorkolna a Páter út. Szép, lapályos gerinc, olyasmi mint a képünkön. A bökkenő, hogy túl sok a tölgy. Menjünk északabbra, ugyanazon a gerincen.

• Plecska gerinc

Az alábbi kép a Monostori-erdőben van felvéve, sajnos, nem éppen a gerincen, hanem még alatta, a negyedhez közelebb. Északi oldal. Viszont a fák jellege (bükk, esetleg gyertyán) egyezne a képünkével. Persze, előbbin, a fák négy évtizeddel fiatalabbak.

• A Gálcsere oldalában

Ezek szerint mégis csak valahová a Monostori-erdőbe helyezném a képet. Természetesen a gerincre, a Gálcsere környékére, ettől délre, ahol mostanában is jól éri a nap az oldalt. Hát, mondjuk ennyit lehet felületesen kiolvasni az Öcsi 1972-es bükki képéből. Aprólékosan, persze még sokkal többet. De ez már a szakemberek dolga volna.

*

- Most pedig visszatérek a bejegyzés elején feltett kérdésre, hogy miért jött jól ez a kép? -
Rohanó időnkben a blogok, meg fórumok és még néhány, az internet többi járuléka, tartozéka közül, valamelyest bírnak a "komoly" irodalom egyes sajátosságaival. Ezeknek a (fél)amatőr műveknek lehet értékmentő szerepük is. Ezzel persze nem mondok semmi újat, de merném remélni, hogy egy kis jóakarattal, jelen blogra is lehetne ilyen feladatot szabni.

Szándékomban állt, a következő, március végén megjelenő Erdélyben, egy közérdekű felhívást közzétenni, miszerint bármilyen, a még a fekete-fehér időszakból származó kirándulási képet regisztrálnánk. Eddig, a felhívás megfogalmazásáig sem jutottam el, a blogra pedig nem is gondoltam. Ugyanis, azt feltételeztem, hogy a blogokat majdnem kizárólagosan a fiatalabb nemzedék olvassa, akikhez, talán hiába fordulnék.
De úgy látszik nem éppen így van. Bizonyíték erre Öcsi képe, vagy tudom, olvasóim közül, például Schneider Frédi, vagy Hőgye László is megértek még régi Kolozsvár körüli kirándulásokat.

Mármost, mikor a EKÉ-n belül, azon ténykedünk, hogy valamiképpen mentsük az Árpád-csúcs helyzetét, ehhez jó volna, egy minél részletesebb dokumentációt összeállítani. Többek közt szó volna arról, hogy Kolozsvár körül az idők folyamán, azért egy elég komoly turista, természetjáró, természetbarát - vagy bárminek nevezzem, egyszóval kiránduló - élet pezsgett. Mely, nemcsak a napjainkban dívó útszéli, autós piknikekből állott. Kétségtelenül képezvén egy kevésbé ismert szeletét erdélyi magyar kultúránknak is. Ennek viszont, érdemes volna egy kolozsvári emléket, emlékhelyet is állítani - lenne ez maga az Árpád-csúcs, rajta egy méltó alkotással, mondjuk egy kilátótorony. Az oda vezető 110 éves turistaúttal, tanösvénynek kiképezve. Térképes magyarázó táblákkal, pihenőhelyekkel, kukákkal, stb. ellátva. A művelt Európában, melyhez állítólag nagyon hasonlítunk, de másutt, az egész világon - Igaz Öcsi? - vannak ilyenek. Szóval, lehet, hogy álmodozásnak hangzik, de a dolgokat először mindég meg kell álmodni.

Ezért nyitottam meg ezt az új Dokumentum címkét a blogon, ide kerülhetnek a Kolozsvár környékének régi kirándulásait, a turistaalkotásokat (menedékházak, források, pihenők, jelzések, táblák stb.) dokumentáló régebbi(fekete-fehér) képek, különös tekintettel a Sáros-bükk - Árpád-csúcs szakaszra. Valamint bármilyen, ezeket a kirándulásokat dokumentáló anyag, minden, aminek dokumentum értéke lehet. Persze itt azért nincsen helye, hogy mindegyik ilyen részletesen le legyen írva, viszont bekerülnek új EU-s albumomba, a folyamatosan feltöltendő kirándulási képeim elé, ahol már, mindegyikhez járulna egy megfelelő magyarázó szöveg. Ennek is felkerül a linkje, a jobb oldali pannóra, a címkék alá.

Hát, ezért jött jól Öcsi képe - újból megköszönném - legalább kapacitált, hogy ezeket leírjam. Ezentúl, már nemcsak rajtam múlik.