Nőnapi túra, 2009.03.08. Móréh Zoli túrája

• a 2009-es nőnapi túrára készült

Az István-forrásnál

Már péntek este be voltam csomagolva, a szombati, Kiss Jani, Plecska források túrájára. Azonban a szombat reggeli eső csak visszatartott az indulástól. Annyira zuhogott, hogy nem hiszem, hogy túl sok örömöm lett volna belőle. Fakírkodni pedig nem akartam, ha már ezt a telet megúsztam hűlés nélkül. Viszont vasárnap a havazás, már nem állíthatott meg. Igaz, hogy az aszfalton azonnal elolvadt, de gondoltam, az erdőben csak nem lesz sár. Nem bántam meg, hogy elmentem. Bár csak egy nyúlfarknyi túra volt, a bejegyzés is, ezek szerint, de valószínűleg, az utolsó év elejei téli túra.

Az aszfalton levő latyak ellenére, már a monostori negyed végén, az autóbuszból, akár Szászfenes, akár a Hója-gerinc irányába tekintettem, reményteljes hófödte tájat láttam. A rendes találkahelyen, viszont nem találtam senkit. A szokásostól eltérően, a túlsó, a város felé induló járművek állomásán, a tető alatt voltak. Ki is használtam az alkalmat, hogy több képet is készítsek, erről a rendhagyó találkáról.

• Nőnapi találkozó a monostori végállomáson
  

• Mindenki tető alatt

Azonban, ahogyan feltételeztem, a tömbházakat elhagyva, az erdőben, egy csapásra megváltozott a világ. A képen is látható, hogy tényleg egy éles határ van a negyed sara és a hó között. Akárcsak egy kis északi sarkkör, avagy az internetes világtérképeken.

• Itt kezdődik a, Itt kezdődik a...

Egy sorozat, néhány szép havas kép a Monostori-erdő vágatából:

• A magasfeszültség alatt

• A Monostori erdőben

Ugyan ezt a címet adtam, az ugyan ezen a helyen, egy február 7-én készült képemnek. Szinte hihetetlen ez az időjárás inverzió. Egy hónappal ez előtt napsütés, arrébb, 830 méteres szinten ébredeztek a rovarok, most meg havazás. Nem szeretném megszakítani a havas sorozat hangulatát, de összehasonlításnak, aki kíváncsi, megnézheti az egy hónappal ez előtt készült képet, itt.

• Megint kivágtak a fákból!

A múltkor csak a bozót, ezek a fák még nem voltak kivágva. Zoli valami olyasmit mondott, hogy az egész nyílás hosszán, az utóbbi két hétben, kivágtak egy sor fát. Már buzgóságból, hogy bizonyos hat méter távolságot megtartsanak a vezetékig. Minden ösvény amely a Gálcserére vezet, így el van zárva, kivéve a mi piros sávval jelzett Jókai, utunkat.

Bebugyoláltam és hátiszákomba tettem a fényképezőgépemet. Mert már vastagon állt, illetve olvadozott rajta a hó, ami csak jót nem tehet neki. Sok fényképezni való a továbbiakban nem is igen volt, a táj lényege lévén végig, változatlanul:

Oly fehér a rét [az erdő,] a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy [újra] itt vagy, Télapó...

Maholnap húsvéti Mikulás. Lesz igazi Nyári Mikulás is?
Az István-forrás egy viszonylag közeli kirándulóhely, a monostori végállomástól bő négy kilométerre. Megfelelő a nőnap típusú rendezvényeknek. A Diós után, a Plecska-gerincen folytatjuk utunkat, majd nem egészen a Plecska tető előtt, még a Páter-út bekapcsolódása előtt, le kell jobbra térni, ahonnan menedékesen ereszkedünk a Plecska felé eső oldalban. Aztán metsszük a Szent János-kút felől jövő aszfaltozott utat, elhaladunk Král Sanyi fedett, de már vagy két éve romos, pihenője mellett és vagy 300 méter után ott is volnánk. Sajnos, annyira szaporodnak a beépített területek, hogy sokáig nem fogjuk tudni használni ezt a rövidebb utat. A Szent János-kút irányából, vagy a Dumbráva-gerincről lesz lehetséges akkor majd ide jönnünk. Az erdészek, még egy, jelen útvonalunkat metsző elterelő útról is rebesgettek valamit. De egyelőre, még élveztük itteni korlátlan és szabad átjárásunka és hamarosan meg is érkeztünk az István-forrás asztallal, vityillóval és tűzhellyel ellátott, ugyan, vastag hóval borított pihenőjéhez.

• Egy csokor virágot...

Néhány bemelegítő pohár után kezdődik is az ezúttal rövid ünnepség. Hints Miki minden nőnek egy csokor virággal kedveskedik, Móréh Zoli átadja az EKE, a bejegyzés elején látható emléklapjait. Az ünnepeltek meg süteményekkel kedveskedtek.

• ... és még egyet

Elszívok egy cigarettát és nekilátok a tűzgyújtásnak, hiszen nyers bordaszeletet hoztam az alkalomra. Nehezen megy, a tegnapi eső után, a fa nedves. Majd egy órát bajlódok vele, míg a tűz lobog. Közben a társaság élvezte a tél örömeit, hógolyóztak, hóembert építettek és valószínűleg szánkáztak is volna, ha van mivel. Sőt a hóemberkészítés verseny formában zajlott le. Talán a bal oldali vitte el a pálmát, Buba szerint, pedig a középső volt a legszexibb. Valószínűleg Ő csinálta. Nekem a hátulsó tetszett a legjobban, igazi jellemfigura. De még mindég a tüzet rendezem, nem is került sor rá, hogy "csendes tevékenységeik" idején lefényképezzem őket.
Előző években a nőnapi túra általában jól elhúzódott, most azonban rövidesen fázott mindenki. Alig maradt idő hogy elővegyem gépemet és míg a többiek pakolásztak, lefényképezzem a három megárvult hóembert ...

• I. sz. (bal oldali) hóember (hóleány)

• II. sz. (középső) hóember

• III. sz. (hátsó) hóember (hóleány)

... és a társaság már útra készen állt. Arra sem maradt időm, hogy a behavazott István-forrást megörökítsem, már indultunk is.

• Úthoz készülődve

Bökkenésmentesen zajlott le a hazafelé tartó út. Mielőtt a Dióshoz érnénk, még az erdőben, lefényképeztettem magam Ildikóval, hogy legyen ilyen emlékem is az idei, havas március 8 - i Nőnapról.

• Papok erdeje, 2009, március 8

Sánta Ildikó felvétele

Elmaradt hát a sütögetés, de nem bántam, hiszen láttam, hogy a megszokott ebédidőre otthon lehetek. Háromnegyed háromra már a Főtéren voltam.

Tudvalevő, hogy bloggerkedésem új keletű. Úgyszintén az internetes albumosdi is. Megragadom hát az alkalmat, hogy a régebbi kirándulások képeiből feltöltsek az új EU-s albumomba. A tavaly nem nő-napoltam, akkor a székelyjói EKE Vándortábor szervezgetésével voltam elfoglalva. Felderítőtúráztunk.
Viszont a 2007-es rendezvényről vannak képeim, visszarepítenek Szatmári Béla túrájára. Akkor egészen jó idő volt, sokáig is tartott az ünneplés a Cérna-forrás tisztásán, sőt, a 29-es monostori végállomásánál levő kocsmában még volt egy záróepizódja is. Mint érdekesség, lencse végre kaptam Janicsek Jenőt, Sófalvi Istvánt és Ajtay Ferencet, három "nagy öregét" az EKÉ-nek. Azt is, hogy akkor már nyílt a kökörcsin. A bejegyzés olvasói is megtekinthetik, összehasonlításképpen az idei túrával, ezt a 2007-es nőnapi albumot és természetesen levetíthetik az ideit is. Valamivel több kép van benne, mint a jelen bejegyzésben.

A végén levő textil hüllőt, az út szélén találtam, teljesen elázva. Miután megszárad, kabala lesz belőle.