Június 21. - Nyári napforduló; A csillagászati nyár kezdete
Szeptember 23. - Őszi napéjegyenléség; A csillagászati ősz kezdete
Spring countdown banner

hétfő, október 18, 2010

Bors Mihály emléktúra 2011



    Kolozsvárról a Mokányföldre


Összeállítottam a Jára-völgyi XX. EKE vándortábor programját gazdagítandó, jövő évi Bors Mihály emléktúra vázlatát. A túra a Monostori végállomás - Dumbráva-gerinc -
Árpád-csúcs és Kis Magura közötti nyergesedés - Tordaszelestye - a Szelistyei völgyön Pusztaszentkirály - Tordahagymás - Egrespatak - ­­Alsójára útvonalon halad. Bors Mihályhoz, a Dumbráva-gerinc - Szelistyei-völgy szakasz kapcsolódik. Hogyan, a továbbiakban látni fogjuk. Utóbbi, mint a "Bükk kapuja" külön figyelmet érdemel.

A Bükk kapuja, a Szelistyei völgy

A hétfői választmányi gyűlés, melyen a jövő évi program lesz megtárgyalva elmaradt, szerdára lett halasztva. Sajnos akkor dél után munkába kell mennem, így nem volt mit tenni, papírra vetem mondókámat, amit el kell aztán küldenem Vekov Károlynak és Kovács Zsuzsának. Ők aztán a továbbiakban majd eljárhatnak vele, a szükség szerint. Egyik fontos esemény, amit bevállaltam, a Bors Mihály emléktúra lesz a vándortábor idejére,  melynek vázlatát megint beszúrom, mert a címszövegben levő túl kicsi (bár rákattintva kinagyítható onnan is).

A Bors Mihály emléktúra térképvázlata
 Mint huszadik, jubileumi tábor, az EKE 120 éves, az újjáalakulás 20. évfordulóján, talán több régi elnökünket, EKE tisztségviselőt felidéző emléktúra is elférne a programjában. Hiszen kötődtek a Gyalui-havasokhoz, le is írták, hogy csak néhány nevet említsek, dr. Szádeczky Lajos, Hangay Oktáv, dr. gr. Logothetti Oreszt is. 
Bors Mihályhoz ez a túra pedig olyanképpen kapcsolódik, hogy 1930. május 4-én egy kisebb társaság, Orosz Endre és Polareczky Dániel vezetésével Szindre kirándultak, mely alkalommal kézbesítették Bors Mihály itteni birtokos alapítótagsági oklevelét. Bors Mihály ezt megelőzően a leendő Tordai-hasadéki menedékház területét adományozta az EKÉ-nek, így lépve az alapító tagok sorába. Adománya és a menedékháznak felépítésében nyújtott hathatós segítsége jelentős szerepet játszott későbbi EKE elnökké választásában is. A kézbesítők a szelistyei-völgyi úton tértek vissza Kolozsvárra: 
Az idő előrehaladott volta miatt 2 órakor sietve átmentünk a hasadékon és Peterd községen s a Hesdát patak völgyén este 6 órakor P. Szt.-Királynál betértünk a szelistyei völgybe. Egy északról délre, a szelistyei patak mentén elhúzódó igen szép erdős völgy ez, melyen bizony turisták sohasem járnak. Félórai pihenő és ozsonna után ismét sietnünk kellett, hogy a Szelistye falu feletti Dumbráva hegy gerincét 8 óra tájban még elérhessük, nehogy a keresztül kasul vonuló erdei utak tömkelegében a sötétség beálltával majd eltévedjünk.
 Az itt leírt útvonal – része lett annak, amit annak idején, Zsakó István féle BorrévPusztaszentkirályKolozsvár tengelynek neveztem – ez volt a Jókai Mór által az Egy az Isten című regényében leírt út alapja. Ezen indult az 1998-as Jókai emléktúra, a teljesítménytúra elődje, hogy aztán Pusztaszentkirálytól a Hesdát-völgyön, a Tordai-hasadék felé forduljon.
A Szelistyei völgyet, pedig megkerestem II. József korában, 1769-1773 között végzett első országos térképezési munkálatok eredményeként létrejött 1: 28000-as térkép(Krieges Charte des Grosz Fürstenthum Siebenbürgen) ide vágó szekcióján. Nagyon szép, kézi színezésű, szempillacsíkozással ábrázolt domborzatú térkép, rengeteg hely és tájtörténeti adatot tartalmaz. Az utóbbi időkben kedvenc térképem.

- A térképrészletre kattintva, lássuk, mit tudtak erről a völgyről, a XVIII. század utolsó harmadában?


A Hesdátba torkolló szelistyei patak völgye a Valle Kejebikuluj!
Hát ahogyan ráhibáztam erre a "Kejebikuluj"-ra(Bükk kapuja), egy igazi reveláció. Szóval nemcsak Zsakó István járhatott ezen az úton, hanem a Jára-völgyéből és egész Mokányföldről ezt az utat rótták  fakanalakkal, kászukkal, vállfákkal és ki tudja mi egyéb fabatkákkal teli átalvetőikkel évszázadokon át a havasi román atyafiak, hogy némi pénzt csináljanak Kolozsvárott. A Bükk kapuján  a Bükkbe és onnan beereszkedvén a kincses városba. Közben megtanulva és közvetítve a "Bikk" és nem a "Fazset"(RO-făget = bükk, bükkös) nevet. Régi, letűnt kárpátmedencei hegyi népek nyomdokain - akik hason céllal rótták évezredeken át, ha nem éppen az év-tízezredet is meghaladva ugyan azt az utat a "vásárvonalra" -

A vásárvonal

Azok számára, akik nem, vagy kevésbé ismerik jelentését és jelentőségét, talán szükséges volna néhány szó erejéig egy rövid magyarázat a vásárvonalról. Ez kissé hosszúra sikerült, ugyanis Cholnoky Jenőhöz fordultam érte és nem is igazán tudom mit kellett volna a szövegből kivágnom. Legszívesebben az egészet ide szúrtam volna. Mert amúgy minden a helyén van és kellemes olvasmány lehet mindazok számára, akik Kolozsvárról szeretnének minél többet megtudni.
.A Második kép, Kolozsváról szóló írása, a 40-es években, pontosabban, a bécsi döntés után  -  magyar időben - a Magyar Földrajzi Társaság könyvtára sorozatban, az Erdélyi képek című könyvében jelent meg.
Az országút Bánffyhunyadtól nem a Nádas völgye, hanem a Kapus völgye felé visz s mintegy 702 méter magas hágón át jut Kalotaszegről a festőies Kapus völgybe. Ez Gyalunál éri el a Szamost, s az út most már a Szamos partján visz Kolozsvárra.[...]
Erdős bérces vidék ez még erre, mert hisz az Erdélyi medencét betakaró puha kőzetek vízszintes rétegei itt még eredeti magasságukban, 600-700 méter magasan vannak, s ebbe a fennsíkba a patakok mély völgyeket vágtak, hisz Kolozsvár csak 340-350 méter magasan van a tenger szintje fölött.[...]
A hegyek domború, széles, lapos hátait erdők takarják, a homorú részleteken földművelés meg kaszálók vannak. A kép még nem mezőségi. Csak éppen Kolozsvárnál végződnek el a keményebb kőzetek s kezdődik a kopár, fátlan, kietlen szomorú Mezőség! Kolozsvár tehát azon a vonalon van, amelyik elválasztja a két különböző termelésű területet, a hegyvidéket a mezőségtől. Hajdan a Mezőség volt Erdély éléstára, sűrű népesség befogadására alkalmas, földmíves vidéke, a hegyvidéken meg idegen pásztornépek(nem románok) laktak s a bronzkori ember művelt vidékeit fenyegették betöréseikkel. A római műveltség is fenntartotta a Mezőség gazdasági jólétét s határmenti erősségekkel, táborokkal védekeztek a vad hegyi lakók ellen.
A rómaiak sohasem nyomultak be a hegyek közé, ott minden megmaradt eredeti vadságában.

Ezért kellett Kolozsvár vidékén is «határt» «limest» létesíteni, de a Magyar-medencével való közlekedés fenntartása végett a limesen kapuknak is kellett lenni. Ennek emléke maradt meg a «Kapus»-völgy elnevezésben, meg Kolozsvár «Kolozs» elnevezésében is. Mert a kolozs, klauza, klissza záróerődöt jelent, ez volt a hivatása annak a várnak, amit ide építettek a kapusi út, tehát a királyhágón át vezető út elzárására. A közlekedés itt már a rómaiak idején is élénk lehetett s az itt épült római városnak, «Napocá»-nak élénk kereskedelme lehetett. Nem különös dolog-e, hogy a románok, akik magukat a rómaiak utódjának hirdetik, nem nevezik Kolozsvárt a latin Napoca néven, hanem a magyar «kolozs» szó elferdítésével «Cluj»-nak. Furcsa! A földrajzi helynevek a legmaradandóbb emlékei az ott élt népeknek!
Itt gondolom, majd mindenki hozzá tudna fűzni valamit így én is, de eltávolodnánk a témától, amibe még bele sem vágtunk. Viszont annyit megemlítenék, ha már a római korabeli Kolozsvárnál tartunk, hogy a városunkon átfolyó Szamos - vagy akár a Maros, bár a nevek sokkal régebbiek - latin Samus (Maris) nevét sem vették át a magukat római ivadékoknak tartó többségiek, ugyanis akkor az Aristoteles-Aristotel, vagy éppen Traianus-Traian analógiával azt Sam (Mar)-nak kellene nevezniük. Hanem magyar közvetítéssel lett Someş a Samus - Szamosból (Mureş a Marosból), akárcsak a nialcoş('nyálkos') vagy tistaş ('tyisztás') a nyalkából meg a tisztából.
Az Erdélyi-medence dombvidékét a hegyvidéktől elválasztó vonalat körös-körül élesen ki lehet jelölni. Az ilyen vonalat vásárvonalnak nevezzük, mert ezen cserélik ki áruikat a hegyilakók és a mezőségi földművesek.
Ahol a vásárvonalat nevezetes út metszi, ott keletkeznek a vásárhelyek, a városok. Annál jelentékenyebbek, minél fontosabb a vásárvonalat metsző út.
Az Erdélyi-medence vásárvonalát és vásárhelyeit a 8. ábra kis térképvázlata mutatja. Látjuk, hogy milyen szépen sorakoznak Kolozsvár, Torda, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, Szászváros, Nagyszeben, Fogaras, Székelyudvarhely, Szászrégen, Beszterce, Dés, Zsibó a vásárvonalon.
A "vásárvonal"
A medence belsejében csak Marosvásárhely, Medgyes és Segesvár a nagyobb helyek, ezeket majd még meg fogjuk magyarázni.
Kolozsvár minden esetre annak köszönheti uralkodó jelentőségét, hogy a legnevezetesebb, legforgalmasabb kereskedelmi és közlekedő út itt metszi a mezőségi vásárvonalat. Mert hisz Erdélynek a külvilággal való érintkezése legfőképpen két fő útvonalon történt, az egyik a Királyhágó útja, a másik meg a Tömösi-hágó útja. Az előbbi Kolozsvárnak, az utóbbi Brassónak adta meg jelentőségét.
Az, hogy a vásárvonal és a Királyhágón át vezető út metszéspontjánál jött létre Kolozsvár, immár mindenki számára egy kézenfekvő dolog.  Viszont a hegyek termékei, valami úton oda, a vásárvonalra is kellett áramoljanak, hogy aztán messzibb tájak irányát vegyék. Egyik ilyen út kellett legyen ez, a Bükk kapuján át vezető út. Minden esetre Pusztaszentkirály - melynek előtagja arra utal, hogy elpusztult a tatárjárás idején, utótagja meg arra, hogy nem sokkal az államalapítás után kapta nevét (egy még régebbi erődítés helyén?) - éppen ennek a bejáratnak az ellenőrzése, vagy védelme céljából jöhetett létre.

Időközben természetesen a korszerűsödés is közbejátszott, fejlődött a technika, esetleg szekerekkel, kocsikkal is járható, másutt kövezett utak is létrejöttek melyek más irányba terelték a közlekedést és a hozzá tartozó "infrastruktúrát" ebben a rendkívül dinamikus felszínű térségben. Egyes utak így a szelistyei-völgyi út is, idővel "kimentek a divatból", olyannyira, hogy, bátran írhatjuk ma:
 igen szép erdős völgy ez, melyen bizony turisták sohasem járnak
.. mások sem igen - tehetjük hozzá.
Csak néha gyalogosok használták, mint rövidítést, akár Zsakó ('Sakó) István, hogy aztán Jókainak mesélhessen róla és fennmaradjon a családi hagyomány, hogy olyan gyorsan ért Torockóról (Borrév-Pusztaszentkirály és a Bükkön keresztül) Kolozsvárra, hogy a hazai kása sem hűlt ki a köcsögében.
Viszont elgondolkozhatunk azon, hogy a teljesen más kritériumok és gondolatvilág szülte autósztráda már működő elterelő ága, mely a vázlaton metszi útvonalunkat, tulajdonképpen egy másik, szintén a vásárvonalon elhelyezkedő várost, Tordát köti össze egy teljesen új, azelőtt nem használt és nem is létező útvonalon, Gyaluval azaz tovább, Magyarkapusnál beszűkülő "kapuval" Európa felé.

Vajon? tényleg nem létezett?

Torda-vára, Szent László-forrás-Csicsal


Fura módon, az új útvonalat tervező mérnökök gondolatmenetének eredménye, végül egyezhet a Körös-kultúrát hordozó csiszolt kőkorszak-beli ősökével. Hogyha az írott történelem előtti homályban kutakodnánk ma is létező, vagy már nem létező ősi települések nyomai után, egy, már  fejlett, a hegvidéket a mezőséggel összekötő út és jelzőrendszer hálózatnak egy részletét fedezhetjük fel újra benne? 
Ugyanis az autósztráda nyomvonala, melyen ott vannak sorban Torda-vára, a Szent László-forrás (időtlen idők óta, de már feledésbe merült búcsújáróhely) és ezek szerint Pusztaszentkirály - tovább is, mindenképpen a Szelistyei és Mikes patakok választóján elhelyezkedő ősvár alatt vezet. Talán éppen a fenti térképen, a Magyarszilvás északi részén levő Altes Schloss-nak is volna mondanivalója.  Végül pedig, a sztráda a szentlászlói titokzatos Póka-vára és a Csicsal között, pontosan a Csicsal, talán legtitokzatosabb, földpiramisa alatt fordul a szentlászlói völgybe..., hogy Magyarlóna után érje el a Kolozsvár-Nagyvárad országutat. 
Érdemes volna ennek jobban utánajárni.

A Csicsalon - "Tetején finom arányú pusztuló Gloriette..." - Kelemen Lajos - már csak egykori

 Régi kép: Forrás

aláírás: Tóthpál



P.S. 
(2013. március 6-án)

Új bejegyzés míg a nyáron felkeresném nem lesz belőle...

Koporsó-hegy Molnár Attila felvétele


...  már csak ide jegyezhetem, mint a fentiekhez tartozót.
"Erdély kincses városától mintegy 30 kilométerre nyugatra, az Anonymus krónikájában, a Gesta Hungarorumban is megemlített Kapus pataka mellett, az ősi hadiút mentén található egy lenyűgöző, titokzatos hegy. A régiek Koporsóhegynek hívták. " – valóban Kapus helységnek a fentiek szerint vázoltakban is megvan az értelme. Arra volna a fenti képen látható piramis, a Koporsóhegy. Erdélyi piramis – kalotaszegi piramishegy


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése