Xántus János emléktúra, 2009 feb.21, Szatmári Béla

• Csendélet, Cérna-forrás

A Cérna-forrásnál

Emlékeztem, hogy valahol megmaradt még néhány képem, az első, 2002-es Xántus emléktúráról. Akkor egy több napos rendezvény volt, előadásokkal és utolsó nap egy kirándulással. A mostani túra előtt, Móréh Zoli adott Szatmári Bélának, néhány akkori dokumentum értékű képet is, hogy szerepeljenek a kiállításon. Nekem 2002-ben, még egy egyszerűbb digitális gépem volt, nem készített valami csodálatos képeket, de mint információ, vagy dokumentum, megfelelnének. Azok a képek, az időközben kiégett merevlemezemen vannak, valamikor, csúcstehnológiával, majd arra is sor fog kerülni, hogy visszaszerezzem őket. De, mintha lett volna valahol egy mentésem is egy CD-re. Talán nemrég a kezemben is volt...

No, majd, ha előkerülnek a régi képek, utólag beszúrom őket. Vagy éppen, jövőben is jól fognak fogni, az akkori összeállításhoz. Ezúttal, viszont, annak aki az elmúlt évek Xántus túráiról szeretne közelebbit megtudni, hát a 2006-os Xántus albumot éppen végigpörgetheti. Valamint a 2007-es és a 2008-as albumokat. Minden esetre, adatokkal szolgálhatnak legalább az illető évek időjárásáról. Persze a megtett út egyes szakaszairól is, a résztvevőkről és természetesen, hogy mi is történt ezeken a meegmlékezéseken.
De induljunk útra az idei, 2009-es túránkra.
Annak ellenére, hogy az éjjel állítólag -12 fok hideg volt, meglepően szép időnk volt. A havas táj is szép volt, szóval mindenki meg lehetett elégedve, aki eljött. Ezúttal, nem az erdőben mentünk, hanem végig a napos úton. Aztán, a lőtért elhagyva, befordultunk a Cérna-forrás völgyébe.

• Gorbó völgy, a lőtér fölött

Szatmári Béla sem lóversenyre jött, van is még idő, mondja, meg is álltunk egy rövid kávéra egy napsütötte részen. Egyébként nem is volt értelme sietni, hiszen akik hamarabb odaérnek egy idő után fázni kezdenek és azután meg sietnek haza.

• A túravezető pihenője

Időközben Gálfy Zsuzsáék is utolértek, együtt mentünk aztán tovább, az erdőben.

• A kék kereszt jelzésen

A társaságot már csak a Cérna-forrás tisztásán értük utol. Mindenki végezte a maga dolgát. Egyesek a kiállítást kezdték rendezni. Fazakas Feri az erdő szélén talált megfelelő helyet, ...

• Előkészületek a kiállításra

Míg Béla, a sánta körtefához húzta ki a madzagot. Oda, Bozsoki Adrienn képei fognak kerülni.

• Ide is fogunk kiállítani

Ez időben mások tüzet raktak...

• Ez sem egyszerű dolog...

vagy éppen újságot olvastak.

• Sáska Palit az is érdekli, mi történik otthon, a városban

Vannak akik beszélgetnek...

• Az asztalnál

vagy éppen napoznak

• Februári barnulás

Aztán, fél egy után megkezdődtek az előadások. Az előadók előadták megemlékező beszédüket, vagy Xántus írásokból olvastak

• Kovács Zsuzsa, az EKE-Kolozsvár 1891 vezetősége részéről

• Szatmári Béla, aki a Xántus túrákat már évek óta szervezi

Sajnos Székely Lavottáról nem készítettem képet, pedig ő is felolvasott, no meg Sáska Paliról sem, pedig volt egy hozzászólása. Remélem, hogy majd mástól megszerzem őket. Viszont, mint általában a kirándulásokon, készítettem néhány csoportképet. Egyik közűlük:

• Csoportkép a Cérna-forrás tisztásán

Az alábbit, pedig igaz, az én gépemmel, de Bozsoki Adrienn készítette. Egészen érdekes kompozícióju kép. Úgy az enyhén ferde szögbe állók, az "erdei tárlat" íve, meg az erdő lombtalan fái igen érdekes kompozícióba tömörülnek. Hiába, aki művész, az művész.

• EKÉ-sek a Cérna-forrás tisztásán

Bozsoki Adrienn felvétele

Az előadás után még kiosztásra kerültek az alkalomra hozott Gyopárok régebbi számai, a szórólapok és a maradék forralt bor. A kirándulók visszatértek elfoglaltságaikhoz. Azaz, egyesek tovább napoztak...

• Ilyenkor süt legjobban a nap

.. mások a kiállítást csodálták meg közelebbről

• Az erdei tárlat

Jómagam pedig elfogyaszthattam, a bejegyzés elején látható csendéletet.
Ezek után haza ugyan azon az úton. Nem is bántam, hogy már fél négy után otthon voltam. Ugyanis este felé, még egy farsangi mulatság várt reám.
Aki viszont több képet is szeretne látni erről a kirándulásról, hát nem csak az elmúlt éveknek hanem ennek is készült albuma. Itt lehet böngészni.

• Frissítés, 2011. dec. 3.

Most lettem követője Pávelka Marika Picassa albumának (a link már eddig is szerepelt a blogomon). A Kolozsvár környéki kirándulásait böngészve bukkantam ezt a Xántus túrát megelőző, szintén a Cérna-forráshoz rendezett február 14-i képeire (47 darab). Talán éppen azért nyitottam meg, mert utolsó kirándulásom szintén a Cérna-forráshoz volt, és szintén egy emléktúra, a 2011. november 26-i Merza Gyula emléktúrán, melyet szintén Szatmári Béla vezetett. Képeket ugyan nem készítettem, blogbejegyzést sem, hiszen nincs időm, de két Twitter bejegyzést, Marton Béla képeivel.

Itt nem állhatom meg, hogy azért ne szúrjak be még egy képet, erről a túráról, szintén Marton Béla képét. Mondjuk annyiban tartozna ide, hogy a Cérna-forráshoz vezető Gorbó-völgyi úton készült. Bár hó nem volt, de a zúzmara megteszi a télies hangulat hatását:

Útban a Cérna-forrás felé (2011. nov. 26)

Marton Béla felvétele

Visszatérve a Marika albumában levő 2009 februári túrára, Moréh Zoltán és Székely Lavotta által meghirdetett: Tűzrakás és szalonnázás a Cérnaforrásnál ifiknek és örökifiknek (12 km) túráról volt szó. Pedig, nem tudom miért, talán a Xántus túrához való túl közeli dátumot, valamint a résztvevők érdektelenségét a megemlékezés iránt (a Xántus túráról hiányoztak) tekintve, először úgynevezett "sunyi" túrára gondoltam. Ezeken, általában bár EKE-sek túráznak, nem meghirdetett túrák. Ezért "sunyi" tárák. Nincs szükség a meghirdetésükre, éppen, hogy mások ne is menjenek. Vannak a túravezetőik, Hosszú Béla, Kolumbán Gyula, stb. akik elvileg választmányi tagok is volnának, zárt körű társaság – szóval nem egy közérdekű  dolog. Részemről nem tartom egy járható útnak, hacsak nem éppen a saját zártkörű, általam nem ismert érdekeiket tekintjük.

De talán az ilyen időszerűtlenségét bizonyítaná, hogy bár elég gyakran tették ezt, de most már egyre kevesebbet. Úgy látszik, EKE szempontból a sunyi túráknak turista történeti jelentőségük nincs jövőjük sincs. Annál inkább, mert... mit csináljunk, öregszenek. Lehet, hogy csak ez a bejegyzés örökíti meg, az utókor számára, hogy ilyenek is voltak.