Sztána, 2009.jan. 24, Feischmidt János túrája 03

Szentimrei villa

Megérkezvén túrabázisunkhoz, mielőtt elindultunk volna rövid kirándulásunkra a Csigadombra, azért csak kellett egyet uzsonnáznunk. Annál is inkább, hogy sokak rossz szokása, hogy reggel étlen indulnak el el otthonról.
Megemlíteném, amivel már az egész beszámolót kellett volna kezdenem, hogy itt nemcsak egy szokványos kirándulásról, hanem voltaképpen, egy kis rendezvényről van szó. Kiírás szerint: Disznótoros kirándulás Sztánára. A második ilyen jellegű túra, ugyanis megelőzte egy hasonlóan meghirdetett túra november 22-én, szombaton. Ezen én nem vettem részt, de fogalmat alkothatunk a történtekről, Pál Gyöngyi képeiből. Nagyon szép, tartalmas, kétségtelen, hogy nagy közösségfejlesztő potenciállal rendelkező rendezvény. A sikeren felbuzdulva, túravezetőnk meghirdette a repetát.

Miután mndenki kényelembe helyezte magát, túravezetőnk rövid előadást tartott, a helyszínről. A kolozsvári EKE kiadása, Kalotasszegi kalauzból olvasta fel, az idevágó részleteket:

• Az előadó...

• ...és a közönség

A rövid uzsonna után ( májas, véres, hidegételként - ha már disznótoros), a Szentimrei-villánál hagyva hátizsákjainkat, a Csigadomb felé vettük utunkat.

Csiga-domb

Nem kellett sietnünk, mert a 657 m magas csúcs, csak bő egy km-re van a Kós Károly-villáktól:

• A Csigadombra kapaszkodunk a köd elöl

A Csiga-domb lábánál levő kis teraszon - körülbelül abból az irányból jönnek a kirándulók - helyezkedett el annak idején, Kós Károly Varjú-tanyája. A tudós embert, egy idő után zavarni kezdte az állomás melletti villatelep zsibongó élete. Jobban mondva az időközben kicserélődött szomszédok, akik: "hangosabbak, mozgékonyabbak, idegesebbek és nagyon-nagyon idegenek" voltak. Itt dolgozott 1944 őszéig.

Napjainkra már, csak ha tudjuk, hol keressük, találjuk meg szerény nyomát a vén diófa alatt. Szabó Zsolt mesélte, hogy gyermekként, még térdig érő falmaradványok közt játszottak. Mára ezek a romok is eltűntek, csak a gyep enyhe domborulatának hulláma jelzi, halvány körvonalát.

• A Kós Károly egykori tanyája (a kula) a Csiga-domb oldalában

Előttünk nyugatra, a Csiga-dombnál, csak 80 méterrel magasabb Riszeg tető meredezik a ködben. Egyébként, innen is nagy területre volna kilátás, akár az Almási-várig is, sajnos a felszálló köd miatt keveset látunk belőle. Megpróbálok beszúrni egy keletről délnek, aztán nyugatnak forduló panorámát. A Nádas-völgyének irányába, úgy a Medvepadtól a Riszeg-tetőig, egy kis jóakarattal, fel lehet ismerni rajta egyet-mást:

Viszont így, gondolom biztosabb

• Riszeg tető, 747 m, ahogy a Csiga-dombról látszik
  

Készítünk néhány csoportképet. Keletre nézve:

• A csúcson (657m)

...és a domb nyugati oldalán, háttérben a Riszeg-tetővel. Mögötte halvány csíkként látszik a hófoltos Vlegyásza - hogy lássuk is, ki kell nagyítanunk a képet:

• Háttérben a Riszeg tető

Ezek után, mert az ebédig még volt elég idő, leereszkedvén a Csiga-dombról, délkelnyugatnak vettük utunkat, az oláhnádasi futballpálya irányába. Érdekes műszaki felfogás, akár iskolateremtő is lehetne. Amint Szőcs János, aki tudvalévő, hogy helybeli gyökerekkel rendelkezik, megjegyezte, egész Kalotaszegen, az egyetlen futballpálya, hogy a hegy tetején van. Másutt van e ilyen?
Csak egy kapuja van már meg, a másik kidőlten hever a helyén.

• Az oláh (kalota) nádasi futballpálya

Rábukkantam arra a képre is, melyen még mind a két kapufa ott van. Szőcs János 2008, március 3-i túráján készült. Amíg a képet rendezgetném, véletlenül negatívon jelenik meg. Érdekes hatás, de mind a klt kapu látszik. Ezért így is hagyom.

• A két kapu "művészi" ábrázolása

Még hátrafordulunk, hogy egy utolsó pillantást vessünk a Csiga-dombra...

• Csiga-domb, északkeletre

...és ereszkednénk a Sztána-patak völgyébe. De itt még elég meredek a hegyoldal, lejjebb megyünk a domb peremén. Alattunk lovasok, vadnyugati hangulat.

• Lovasok a Sztána-patak völgyében

• Szőcs János már le is ért

Arrább mi is leértünk. Át is keltünk a jégen a patak bal partján mentünk tovább.

• Vajon betörik?

Aztán lejjebb, még egyszer át kellett kelnünk a patakon. Ezúttal sáros, meredek partot másztunk meg, de már vissza is érkeztünk a Szentimrei villához. Itt már készült a puliszka, a köret a sült kolbászhoz.

• Kuppán Mari az önkéntes háziasszony szerepében

Nekilátunk jóízűen

• Teri, Ildikó, Tubi...

• ...és a másik asztalnál is, a többiek...

Még korán volt, a vonat indulásáig még volt elég idő. A hangulat is egyre jobb volt, felcsendült a nótaszó.

• Jó szólistával, jól is ment a nótázás

De minden jónak is, vége szakad egyszer. Még rendet tettünk az ebédlőben, maradjon minden úgy, ahogyan találtuk és már hat óra körül volt. Ideje indulni. Itt pedig következnek az utolsó képek:

• Sötétben megyünk ki a kapun

• Még néhány perc a vonat érkezéséig

• Felszállás

• Hazafelé

A vonatban még nyugtáztuk a jól sikerült kirándulást, felelevenítettük a történteket. Kolozsvárra érve, a tartalmasan eltöltött szombat tudatával tért mindenki haza, otthonába.
Itt pedig következzen a résztvevők listája:

Baka Éva, Hints Miklós, Kálmán Ilona, Kosztin Erika, Kovács Abigél, Kovács Gábor, Kovács Péter, Kovács Teréz, Kovács Zsuzsa, Kuppán Mária, Márton Erzsébet, Máthé Ferenc, Molnár Ildikó, Pálfalvi László, Szabó István, Széll Anna, Szőcs János, Szőcs Kati, Tóthpál Tamás, és Vass Mária
Valamint, természetesen, túravezetőnk, Feischmidt János (hogyan is hiányozhatna a felsorolásból?). Legyen, hogy minél többször meghirdethesse ezt a túrát!

Kár, hogy a Szentmrei-villa ebédlőjének a befogadóképessége, csak húsz személy.

Várom, az internetes résztvevők kiegészítéseit, vagy más olvasó hozzászólását. Egészen biztos, hogy nem terjedt ki mindenre a figyelmem és kimaradtak említésre méltó dolgok. Csak e bejegyzés alatt levő kazettában, a megjegyzésre kell kattintani és már mehet is.