Bors Mihály emléktúra 2011

	Kolozsvárról a Mokányföldre
	Összeállítottam a Jára-völgyi XX. EKE vándortábor programját gazdagítandó, jövő évi Bors Mihály emléktúra vázlatát. A túra a Monostori végállomás - Dumbráva-gerinc -

Árpád-csúcs és Kis Magura közötti nyergesedés - Tordaszelestye - a Szelistyei völgyön Pusztaszentkirály - Tordahagymás - Egrespatak - ­­Alsójára útvonalon halad. Bors Mihályhoz, a Dumbráva-gerinc - Szelistyei-völgy szakasz kapcsolódik. Hogyan, a továbbiakban látni fogjuk. Utóbbi, mint a "Bükk kapuja" külön figyelmet érdemel.

A Páter úton

	A Páter-úton a Páter-forráshoz
	2010 szeptember 11-én dr. Páter Bélára (1860-1938), a turistára emlékeztünk, születésének 150. évfordulóján, egy "A Páter-úton a Páter-forrásig" emléktúra keretében. Ha a Páter-forrás helyzete mindenki számára egyértelmű, nem így történik a Páter-úttal.

A neves felvidéki születésű botanikus már kora gyermekkorában kapcsolatba került a Tátra hegyvidékével. Akár a Páter-família egykori méhese után elnevezett völgyecskében, a "Páter's-Loch" - ban kirándulva,

XIII. Jókai Mór teljesítménytúrák, 2010.05.08

Nem éppen optimális munkaidő beosztásom miatt az idei Jókai Mór Emlék és teljesítménytúrák szervezését sajnos nem tudtam elvállalni. Bár a múlt év végén meghirdettem, tavasszal Pál István, az  EKE-Kolozsvár 1891 választmányi tagja vette át a szervezés gondjait. A továbbiakban Bagaméri Tibor hathatós segítségével szervezték ezt a XIII. megrendezést. Ezért tizenkét év után - melynek a május elsejét követő hétvége számomra a lótás-futás jegyében zajlott le - szabadabb voltam. Sztancsik Gyurival és Varró Lídiával (TTT) ezúttal amolyan a tiszteletbeli "pályabíró" avagy "szövetségi ellenőr" fontos szerepét töltöttük be.

Xántus János emléktúra, facsodák

A bejegyzés, indítéka, egy másik blog, másik bejegyzésébe való elég béna hozzászólásom. Valamint, hogy bevált Sándor József Benedek népi regulája és most szép idő van, az idei március első felének csikorgós hidegei után.

Hagyományos Bácsi torok túra, 2009. dec. 19.

Boldog, békés Karácsonyt!

Pénteken éjfélig dolgoztunk, mert mikor ünnepek vannak, így szokott történni...
Viszont szombat, vasárnap mint szabadnapos, az járt a fejemben, hogy ezek a napok ne teljenek el haszontalanul; csak ki kell menni valahova... a "zöldbe". Vasárnap bevásárlás volt előirányozva, úgyhogy maradt a szombat. Az egyetlen szombati EKE túra kiírása a programban:

MIkulás túra, 2009. dec. 5

A 2009 december 5-i Mikulás túra után, a túra képeinek feltöltése alkalmával, feltöltöttem az EU-s albumomba az előző évek Mikulás túráinak képeit is - még hány kirándulásnak hiányoznak onnan a képei!

Bár az EKE-Mikulás túrák szervezése igen régi keletű, talán majdnem egy idős az újjáalakult EKÉ-vel, a régebbi túrák közül, végül csak a 2005-ös és a 2007-es évekből voltak képeim. Viszont nézegetve őket, felidézhettem emlékeimben ezeket az eseményeket és a táj idő közbeni jelentős változását...

A IX. Vasvári Pál Kerékpáros Emlék és Teljesítménytúra elé (2009. julius 4.)

Bár az idei rendezvény szempontjából, a bejegyzés talán későn született, remélem felkelti a hétvégi kerékpárosok figyelmét. Talán, kedvet csinálhat azok számára is, akik az idén nem vehetnek részt, hogy a jövőben, a túra tizedik megrendezése alkalmából 2010 július elején elzarándokoljanak kerékpárjukon, Vasvári Pál szabadsághős és a Rákóczy szabadcsapat elestének helyére, a Gyalui havasok, a XIX. század végétől, Vasvári-havasoknak nevezett részébe.

Patai sóstó

A Patai sóstó, mint kirándulóhely, illetve táborozóhelyként ismertté tétele, kétségtelenül az újjáalakult EKE időszakára esik. A régi EKE-s turisták nemigen látogattak erre a helyre. Egyetlen egy utalásra bukkantam egy XX. század elejei Erdélyben, egy tavacskára a patai völgyben, melyet a kirándulók felülről láttak, de le sem mentek, hogy közelebbről megnézzék. A mostani tó, ebben a formájában újabb keletű. Valószínűleg, közvetlenül a 89-es rendszerváltás előtt lehetett kiásva, mikor a sós mocsarat lecsapolták, amint a 90-es évek elején még kopár, napjainkra a növényzet által teljesen beborított földhányás mutatta.

Körösfői majális a MAGYAR ÖSSZEFOGÁS jegyében 02, 2009.05.16.

Nehezen születik meg ez a második bejegyzés. Azóta lejárt már a következő hétvégi EKE túra is, a patai sóstóhoz. Arról is jól fogna egy bejegyzés. De azért is nehéz, mert szeretném elkerülni, hogy nagyon eltávolodjak a blog profiljától, Kolozsvár környékének felfedezésétől. Viszont az is igaz, hogy Körösfő, a teljesítménytúrák révén, "Kolozsvár közelébe" került, mondjuk távolabbi környékévé vált. Akárcsak Torockó a Jókai túrák során, bebizonyosodott, hogy Körösfő, úgy a Kós Károly, mint a Vasvári Pál kerékpáros teljesítménytúrák alkalmával egynapos túra keretében elérhetővé vált. Tekinthetjük ezt a majálist is Kós Károly előzetesnek, hiszen a 10 km-es túra egyik szakaszát jártam le, vagy a Vasvári Pál kerékpáros túra előzetesének, ugyanis az idei túra menetéről volt hasznos megbeszélésünk Péntek Lászlóval, a körösfői Vasvári Pál napok fő szervezőjével.

Körösfői majális a MAGYAR ÖSSZEFOGÁS jegyében 01, 2009.05.16.

Bár Gergely Balázs már egy jó héttel azelőtt szólt az eseményről, akkor egy tályog miatt is rosszul is voltam, közben a Jókai túrákat is szerveztem, talán nem is csoda, hogy kiment a fejemből. Pénteken került csak sor rá, hogy a régi freemailos címemet megnyissam és akkor bukkantam rá a levelező listákon...

•  
• A rendezvény plakátja

XII. Jókai Mór teljesítménytúrák, 2009.05.09.

Elérkeztünk hát, a XII. rendezéshez. Egy nappal azelőtt, dél után már türelmetlenül vártuk a magyarországi Pro Patria Egyesület buszának befutását. Míg végül este felé megérkeztek a szálláshelyre, egész fogadóbizottság gyűlt össze a rendezőkből: Szabó Ilona, Szőcs János, Szatmári Béla, meg jómagam. Sokáig nem időzhettem velük, mert ugyanakkorra kellett érkezzenek a monostori negyedbe, Sztancsik Gyuri és Varró Lídia (TTT), a jelvényekkel (kitűzők). Az ideieket is Gyuri készítette, mint minden évben. Igen szép kivitelben, a Jókai portré is változott.

Róka-domb, Föld Napja, 2009.04.25

Egy EKE rendezvény forgatókönyve; Virtuális riport

Bozsoki Adrienn felvétele

Évek óta szervezi a kolozsvári EKE, túrához kapcsolódó, földnapi rendezvényeit. Az idei is, immár hagyományosan, a Rókadomb közelében játszódott le. Ez a bejegyzés, tulajdonképpen összeállítás, kiegészítője, az erről az eseményről, a Szabadságban megjelent cikknek.

Nőnapi túra, 2009.03.08. Móréh Zoli túrája

• a 2009-es nőnapi túrára készült

Márton Áron szoboravatás, 2009. február 28.

Internetes naplóm célkitűzése (Kolozsvár környékének felfedezése) nem zárja ki, hogy itt maga, kincses városunk is helyet kapjon. Néha, Kolozsvár némely, valamely szempontból, megjelenítésre érdemes nevezetességéről is megemlékezhetünk. A helynévszótárban is szerepelni fognak olyan helyek, melyek a városban vannak.

Xántus János emléktúra, 2009 feb.21, Szatmári Béla

• Csendélet, Cérna-forrás

Árpád-csúcs tüntetés 02, 2009 feb. 7, Tóthpál Tamás

Jó hírek, de még nem Epilógus

A hétfői Szabadság és Ziua de Cluj után, a keddi Monitorulban is jelent meg egy cikk a szombati tüntetésünkről:

• Cikk, az EKE tüntetésről az Árpád (Peana)-csúcson

Árpád-csúcs tüntetés 01, 2009 feb. 7, Tóthpál Tamás

Tüntetés az Árpád-csúcsért

Vekov Károly elnökünk pénteki spontán ötleteként, a február 7 szombati Majláth-kút - Árpád-csúcs kirándulás végül egy csendes tüntetéssé alakult, az Árpád-csúcs megmentésének érdekében. Lázas sietséggel kellett ezt előkészíteni, az utolsó percekben. De Szakács Éva tagtársunk önzetlen segítségével a kétnyelvű nagy plakátok aznap éjjel, szombatra virradólag előkészületek. A 20 kisebb is ki lett nyomtatva.

Bácsi-torok, 2009 jan.31. Buba és Zoli túrája

Vasárnapra el voltam ígérkezve szórólap osztásra a polgármester-választási kampány keretében. - Igaz, hogy végül nem lett belőle semmi, de ez már nem az én hibám volt. Úgyhogy, egy kis kiruccanásra maradt a szombat. Januárnak ezen az utolsó szombatján pedig, két túra közt is válogathattam volna.
Kiss Jani Leányvár túrája és Székely Lavotta meg Móréh Zoltán bográcsgulyás túrája a Bácsi-torokba, volt ugyanis meghirdetve, mindkettő kilenc órai találkozással.

Sztána, 2009.jan. 24, Feischmidt János túrája 03

Szentimrei villa

Megérkezvén túrabázisunkhoz, mielőtt elindultunk volna rövid kirándulásunkra a Csigadombra, azért csak kellett egyet uzsonnáznunk. Annál is inkább, hogy sokak rossz szokása, hogy reggel étlen indulnak el el otthonról.
Megemlíteném, amivel már az egész beszámolót kellett volna kezdenem, hogy itt nemcsak egy szokványos kirándulásról, hanem voltaképpen, egy kis rendezvényről van szó. Kiírás szerint: Disznótoros kirándulás Sztánára. A második ilyen jellegű túra, ugyanis megelőzte egy hasonlóan meghirdetett túra november 22-én, szombaton. Ezen én nem vettem részt, de fogalmat alkothatunk a történtekről, Pál Gyöngyi képeiből. Nagyon szép, tartalmas, kétségtelen, hogy nagy közösségfejlesztő potenciállal rendelkező rendezvény. A sikeren felbuzdulva, túravezetőnk meghirdette a repetát.

Miután mndenki kényelembe helyezte magát, túravezetőnk rövid előadást tartott, a helyszínről. A kolozsvári EKE kiadása, Kalotasszegi kalauzból olvasta fel, az idevágó részleteket:

• Az előadó...

• ...és a közönség

A rövid uzsonna után ( májas, véres, hidegételként - ha már disznótoros), a Szentimrei-villánál hagyva hátizsákjainkat, a Csigadomb felé vettük utunkat.

Csiga-domb

Nem kellett sietnünk, mert a 657 m magas csúcs, csak bő egy km-re van a Kós Károly-villáktól:

• A Csigadombra kapaszkodunk a köd elöl

A Csiga-domb lábánál levő kis teraszon - körülbelül abból az irányból jönnek a kirándulók - helyezkedett el annak idején, Kós Károly Varjú-tanyája. A tudós embert, egy idő után zavarni kezdte az állomás melletti villatelep zsibongó élete. Jobban mondva az időközben kicserélődött szomszédok, akik: "hangosabbak, mozgékonyabbak, idegesebbek és nagyon-nagyon idegenek" voltak. Itt dolgozott 1944 őszéig.

Napjainkra már, csak ha tudjuk, hol keressük, találjuk meg szerény nyomát a vén diófa alatt. Szabó Zsolt mesélte, hogy gyermekként, még térdig érő falmaradványok közt játszottak. Mára ezek a romok is eltűntek, csak a gyep enyhe domborulatának hulláma jelzi, halvány körvonalát.

• A Kós Károly egykori tanyája (a kula) a Csiga-domb oldalában

Előttünk nyugatra, a Csiga-dombnál, csak 80 méterrel magasabb Riszeg tető meredezik a ködben. Egyébként, innen is nagy területre volna kilátás, akár az Almási-várig is, sajnos a felszálló köd miatt keveset látunk belőle. Megpróbálok beszúrni egy keletről délnek, aztán nyugatnak forduló panorámát. A Nádas-völgyének irányába, úgy a Medvepadtól a Riszeg-tetőig, egy kis jóakarattal, fel lehet ismerni rajta egyet-mást:

Viszont így, gondolom biztosabb

• Riszeg tető, 747 m, ahogy a Csiga-dombról látszik
  

Készítünk néhány csoportképet. Keletre nézve:

• A csúcson (657m)

...és a domb nyugati oldalán, háttérben a Riszeg-tetővel. Mögötte halvány csíkként látszik a hófoltos Vlegyásza - hogy lássuk is, ki kell nagyítanunk a képet:

• Háttérben a Riszeg tető

Ezek után, mert az ebédig még volt elég idő, leereszkedvén a Csiga-dombról, délkelnyugatnak vettük utunkat, az oláhnádasi futballpálya irányába. Érdekes műszaki felfogás, akár iskolateremtő is lehetne. Amint Szőcs János, aki tudvalévő, hogy helybeli gyökerekkel rendelkezik, megjegyezte, egész Kalotaszegen, az egyetlen futballpálya, hogy a hegy tetején van. Másutt van e ilyen?
Csak egy kapuja van már meg, a másik kidőlten hever a helyén.

• Az oláh (kalota) nádasi futballpálya

Rábukkantam arra a képre is, melyen még mind a két kapufa ott van. Szőcs János 2008, március 3-i túráján készült. Amíg a képet rendezgetném, véletlenül negatívon jelenik meg. Érdekes hatás, de mind a klt kapu látszik. Ezért így is hagyom.

• A két kapu "művészi" ábrázolása

Még hátrafordulunk, hogy egy utolsó pillantást vessünk a Csiga-dombra...

• Csiga-domb, északkeletre

...és ereszkednénk a Sztána-patak völgyébe. De itt még elég meredek a hegyoldal, lejjebb megyünk a domb peremén. Alattunk lovasok, vadnyugati hangulat.

• Lovasok a Sztána-patak völgyében

• Szőcs János már le is ért

Arrább mi is leértünk. Át is keltünk a jégen a patak bal partján mentünk tovább.

• Vajon betörik?

Aztán lejjebb, még egyszer át kellett kelnünk a patakon. Ezúttal sáros, meredek partot másztunk meg, de már vissza is érkeztünk a Szentimrei villához. Itt már készült a puliszka, a köret a sült kolbászhoz.

• Kuppán Mari az önkéntes háziasszony szerepében

Nekilátunk jóízűen

• Teri, Ildikó, Tubi...

• ...és a másik asztalnál is, a többiek...

Még korán volt, a vonat indulásáig még volt elég idő. A hangulat is egyre jobb volt, felcsendült a nótaszó.

• Jó szólistával, jól is ment a nótázás

De minden jónak is, vége szakad egyszer. Még rendet tettünk az ebédlőben, maradjon minden úgy, ahogyan találtuk és már hat óra körül volt. Ideje indulni. Itt pedig következnek az utolsó képek:

• Sötétben megyünk ki a kapun

• Még néhány perc a vonat érkezéséig

• Felszállás

• Hazafelé

A vonatban még nyugtáztuk a jól sikerült kirándulást, felelevenítettük a történteket. Kolozsvárra érve, a tartalmasan eltöltött szombat tudatával tért mindenki haza, otthonába.
Itt pedig következzen a résztvevők listája:

Baka Éva, Hints Miklós, Kálmán Ilona, Kosztin Erika, Kovács Abigél, Kovács Gábor, Kovács Péter, Kovács Teréz, Kovács Zsuzsa, Kuppán Mária, Márton Erzsébet, Máthé Ferenc, Molnár Ildikó, Pálfalvi László, Szabó István, Széll Anna, Szőcs János, Szőcs Kati, Tóthpál Tamás, és Vass Mária
Valamint, természetesen, túravezetőnk, Feischmidt János (hogyan is hiányozhatna a felsorolásból?). Legyen, hogy minél többször meghirdethesse ezt a túrát!

Kár, hogy a Szentmrei-villa ebédlőjének a befogadóképessége, csak húsz személy.

Várom, az internetes résztvevők kiegészítéseit, vagy más olvasó hozzászólását. Egészen biztos, hogy nem terjedt ki mindenre a figyelmem és kimaradtak említésre méltó dolgok. Csak e bejegyzés alatt levő kazettában, a megjegyzésre kell kattintani és már mehet is.

Sztána, 2009.jan. 24, Feischmidt János túrája 02

Szombaton (január 24), két vagonba is szétszórtan várta a 19 túrázó a nagyváradi személyvonat indulását. Néhány perc késéssel történt ez, de a türelmetlenség már megmutatkozott. Persze nem történt semmi baj, korszerű, intercity jellegű vonatunk röpített célunk felé és kilenc előtt már le is szállhatunk a sztánai állomáson. Itt már 21-en vagyunk. Pálfalvi Laci és Vass Marika  utólag csatlakoztak, Mérán ültek fel a vonatra. Indulhattunk hát, "túrabázisunk" felé a Szentimrei villához.