Árpád-csúcs, 2009 jan. 3, Kiss Jani túrája 03

A Hintás-fához érve, megtörtént a találkozás a csapattal, indulhatnánk utunkra az Árpád-csúcs, a kirándulás célja felé.

De még indulás előtt, azért megejtenék néhány szót, hogy mi is késztetett arra, hogy részt vegyek ezen a kiránduláson.

Néhány nappal ezek előtt, kaptam egy számomra, különösen sokkoló képet e-mailon. Kiss Jani küldte, "Árpád csúcs rácsok mögött", a december 26-i kirándulásáról. Azután meg egy másikat, egy kilátást a Kis Magura irányába, sok kerítéssel. Ezek olyan, igazán grafikus módon szabdalják fel a hóval borított, nemrég még szabad legelőt, akárcsak a tollvonások a fehér papiroson, amivel törvényesítve lehetett ez az egész.
Megvallom, nem ért váratlanul, még hallottam más kirándulóktól is, hogy bekerítették az Árpád-csúcsot!... Jó ideje fel is készülhettünk erre, mert a szándék már évek óta megmutatkozott. De azért elkeserített:

• Árpád csúcs rácsok mögött...

• Árpád csúcs alatt, Kismagura, Gyalui havasok

Jómagam 2007 október 20-án voltam utoljára az Árpád csúcson, egy Szőcs Miki által vezetett EKE túrán. Hazafelé indulásunk előtt, a közös képet már úgy is készítettük a jelzőoszlop tövében: - lehet, jövőben már nem állhatunk itt.
A jóslat sajnos bevált, a Jani rácsos képeit pedig beillesztettem, az akkori kirándulásról készült PowerPoint prezentálásomba.
De tervbe vettem, hogy minél hamarabb kimenjek az Árpád-csúcshoz, EKE elődeink, - de nemcsak - egyik kedvenc, - ezek szerint, már csak volt, kirándulóhelyére. Hogy saját szememmel is láthassam.
Hát így...

***

Hogy jobban fogalmat alkothassak a jelenlegi helyzetről, Kiss Jani még küldött néhány felvételt a december 26-i kirándulásáról, - így teljesebb a kép. Ezek közül, az alábbi kettő, minden esetre, előrevetíttette a mi január 3-i kirándulásunk viszonyait:

• Kidőlt fa-fenyves szimbiózis

• Ez is jelzett út

Akkor, folytatnám onnan, ahol elhagytam az előző bejegyzést. Azaz a Hintás- fától:

- A szerencsés találkozás után, tovább az "utcán", villák között. Majd az utolsó házakat is elhagyva, fel az ültetett fenyőerdőben. A szint növekedésével, a hó is egyre vastagabb rétegben terült el lábunk alatt, később már a 10-15 cm vastagságot is elérte. Az erdőben mindenütt, a már az előző képeken is látható, kitört fenyőágak gubancos összevisszasága. Ezek akadályait kerülgettük a Sáros-Bükkön át, a Rajka-forrás környékén. A Feleki-gerincre, a rádiós-ház közelében értünk ki. Itt azt is megtudtuk túravezetőnktől, hogy ez hajdanában iskola volt. Beszélgettünk az EKE menedékházak lehetséges helyzetéről, valamint két általam ismeretlen helynevet is megtudtam: Kopasz-csúcs (tető?), Csíszár-pataka. Kiss Jani képe illusztrálja itteni rövid pihenőnket:

• Mikes tető

Innen tovább, majdnem csak szinten, már nem volt nehéz. Egy ideig az erdő szélén (a Kopasz-csúcs irányába), de azután, az Árpád-csúcs közelében, sajnos, már csak az erdőben tudtunk továbbmenni. Ugyanis, ahol azelőtt ösvény volt, ott már kerítés volt. Több parcellának is az erdő széléig húzódik a vége. A kerítések egyelőre, csak ilyen "santieri" betonvas-hálókból vannak, de a napenergiával működő lámpások sejtetik, hogy az új tulajdonosoknak van anyagi lehetőségük, hogy nemsokára magas kőkerítéssel védjék jogos tulajdonukat. Az Árpád csúcsot, így egyelőre csak a kerítésen kívülről láthattuk. Akinél volt gép, az mind készített képet. Alábbiak az enyémek:

• Kerítés-háló-rács

• Háló, zúzmarával

Itt csatlakoztak hozzánk Pál Gyönyi és Pityu, akik szintén a monostori negyedből indultak. Viszont ők a Dumbráva -gerincen jöttek fel. A kerítés mellett lejjebb menve, miközben egy pihenőhelyet kerestünk, szerencsés felfedezésben volt részünk. Bár a kapun voltak ilyen feliratok, hogy "tilos a belépés", meg "harapós kutya"(câine rău), viszont nyitva volt!

• Vigyázat, magánterület!

Pál Gyöngyi képe

A kutya úgy látszik meglógott, úgyhogy bementünk a magánterületre, mint már ritka alkalom, néhány fényképet készíteni. Ez az én képem az Árpád-csúcsról, a tulajdonképpeni magassági pontról, ezúttal a kerítésen belül:

• Árpád-bucka

Mindegyikünk készített emlékbe egy csoportképet is. Itt az első az enyém. A szög azért olyan furcsa, mert automata kioldóval készült, alacsony állványról:

• Mind rajta vagyunk

Ez pedig, a Pál Gyöngyi képe. Azaz, rajta van, úgyhogy Pityu fotózta:

• Árpád csúcs

Itt meg a Kiss Janié:

• Árpád csúcs- a rácsokon belül....

Egy fekete SUV-ot láttunk közeledni, úgyhogy eljöttünk, de végül nem hozzánk jött. Az erdő szélén találtunk egy egyelőre be nem kerített részt. Itt volt az ebédszünet:

• Pihenőhely, még szabad területen

Ha jól emlékszem, úgy fél három körül indultunk el, visszafelé. A Jujuj-fa irányából (kék kereszt jelzés) értünk le a Szelicsei-útra. Ott rengeteg autó, ember, gyerek. Élvezték a tél örömeit:

• Szelicsei út-Bivalyos

Pál Gyöngyi képe

Bivalyos

Kiss Jani képe

Gyorsan átvágtunk a Bivalyoson. Az erdőirtások kissé megváltoztatták a tájat, de azért a Dumbráva-gerinc kék kereszttel jelzett útjának folytatását nem volt nehéz megtalálni. A Papok rétje felett, egy rövid pihenő...

• Hazafele

Pál Gyöngyi képe

...után, még egy rövid kitérő a Cérna-forrás tisztásra, minek után, a KMU úton pedig le a Gorbó-völgybe. A negyed tömbházai elé igen hamar, d.u. 4 körül értünk. Aki akarta, még betért a negyed előtt, balra levő kocsmába, a jól sikerült kirándulás "fáradalmait" kipihenni, de valójában még odébb tolni egy sörrel az elválás pillanatát. Néhány szót váltani, még az élmény hatása alatt, a történtekről, az elkövetkezőkről...
Sajnos, bár máskor szoktam a kirándulás e megtisztelő záróeseményéről is készíteni felvételt, most erre nem került sor.