XIII. Jókai Mór teljesítménytúrák, 2010.05.08

Nem éppen optimális munkaidő beosztásom miatt az idei Jókai Mór Emlék és teljesítménytúrák szervezését sajnos nem tudtam elvállalni. Bár a múlt év végén meghirdettem, tavasszal Pál István, az  EKE-Kolozsvár 1891 választmányi tagja vette át a szervezés gondjait. A továbbiakban Bagaméri Tibor hathatós segítségével szervezték ezt a XIII. megrendezést. Ezért tizenkét év után - melynek a május elsejét követő hétvége számomra a lótás-futás jegyében zajlott le - szabadabb voltam. Sztancsik Gyurival és Varró Lídiával (TTT) ezúttal amolyan a tiszteletbeli "pályabíró" avagy "szövetségi ellenőr" fontos szerepét töltöttük be.

Pénteken délután úgy hét óra körül érkezett meg a magyarországi Pro Patria túraegylet busza, több mint 30 leendő Jókai túrázóval. Mint annyi éven át, ezúttal is a Brassai tornatermében volt a szállás. Azonban, mivel valamely okból az Agape - ahol szintén már évek óta a vacsora fontos eseménye zajlott le - le volt foglalva, ezúttal az est ezen mozzanatát a Kiss-Budai Tibi Dávid Ferenc utcai Spritz-Café vendéglőjében oldottuk meg. Hagyományos erdélyi konyha, szolid árak. Mondhatom, akárcsak a mesében: aki nem hiszi, járjon utána... a honlapján.
A szálláshelyhez közel, remélhetően megtaláltuk a módját, hogy hol töltsük el az elkövetkező évek Jókai túráinak előestéjét.

• Várjuk a vacsorát

De itt sem időzhettem a végtelenségig, búcsút vettem és ki a Monostori negyedbe, Brósz Magdihoz, ahova Gyurit és Lídiát vártuk. Ezúttal Hevér Gábor TTT titkárral (harmadik részvétel a Jókai túrákon) és a mamájával érkeztek, szokásosan, pár perccel éjfél előtt.
Ez évben is Gyuri készítette a jelvényeket, eddig nem használt Jókai portréval és a 13-as négylevelű lóherével párosítva, az amúgy baljóslatú szám ezúttal szerencsés mivoltát jelölendő.
Szóval Gyuri átadta a jelvényeket én meg, a jelenlevők tapsviharától kísérve átadtam Gyurinak és Lídiának az EKE Kolozsvár 1891 tiszteleti tagsági okleveleiket, mivel a tavaly októberi, adományozó közgyűlésen nem tudtak részt venni.
Azon kívül még sok beszélgetni való volt, gyorsan is telt az idő, jóval egy óra után érkeztem haza. 

Indítás a Silva motelnél és Szinden

Reggel verőfényes napsütés, jónak ígérkezett az idő és így is maradt egész nap. Az elmúlt években az indítókkal korán, taxival mentünk ki a rajtba, hogy már az első nevezők előtt kint lehessek. De most nem kellett sietnem. Ezúttal a Pro Patria buszával mentem a Silvához, 6:30-as indulással a Brassai elől. Itt már javában folyt a nevezés az 55 ös és a 30a túrákra. Ügyesen volt megszervezve, soha ennyien nem foglalkoztak az indítással. Ment is mint a karikacsapás.

Balról jobbra: Pál István (az idei főrendező), az asztalnál Pál Gyöngyi, Vekov Ildikó, Kovács Zsuzsa titkárnő és Móréh Zoltán)

• Az indítóbírók

Fél nyolc után, innen Szindre mentünk, ahol, bár a 30b indítása később kellett volna kezdődjön, de a Pro Patria résztvevőit, Mille Feri aki egyébként a Monasztéria-tető EP-nál volt pontbíró, elindította. De nemsokára Pálék, az itteni indítók is megérkeztek. Közben a Szindi házban zajlott az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tavaszi választmányi gyűlése is, pezsgő élet ígérkezett.

Sándor Krisztina Magyar Ifjúsági Tanács elnök, ODFIE főtitkár a gyűlés szünetében

• ODFIE gyűlésen Szinden

Az eddigi évek korábban érkező futói a túraútvonal idei változása miatt, ezúttal csak tíz óra körül futottak be. Frissítettek is, meg mentek volna is tovább. Közben folyt a 30 b-re az iratkozás. Sokan vettek részt az idén is ezen a tíz éves évforduló alkalmával létrejött résztávon.

Szind, 11:14 - Kiss Jani, Istvánffy Árpi és...?

• Jókai 55-ös érkezők

Még egy utolsó szindi kép; - Kép szöveg nélkül - azt hiszem megérdemli, hogy itt legyen - aztán tovább, egy autósztráda áthidalás-néző kitérővel Várfalvára. 

• 

Akit a túra beszámolójának csak a látványosabb része érdekel, az ezután következő alcímet ugorja át. Fejtegetésem sokak számára unalmas szőrszálhasogatásnak tűnhet.

*

Elmélkedések, avagy a teljesítménytúrák  elméleti vonatkozásairól

A szintidő mint maximális idő ami a túrázónak rendelkezésre áll a teljesítéshez, tudva levő, hogy a távolság függvénye. Általában 30 km esetében legtöbbször 8 óra, 40 km-re 10 óra, 50 km-re 12 óra, 100 km-re 24 óra. Ez nagyjából átlag 4 km/óra sebességet jelent.
A Jókai 55-ös esetében azaz 55 km távolság, melynek 13 óra a szintideje, 13 X 4 = 52. Látható, hogy elég szorosan volt számítva, mert a résztvevőnek 3 km - 3/4 órát kell behoznia.
Az idei túraútvonal az A3-as autósztrádán való átkelőpont nem éppen helyes választásával olyan képen volt módosítva, hogy az 55 km-re még két km-t rátett. Ez már egy kicsit sok, mert 57 km-t jelent 13 óra szintidővel, aminek a 14 óra is éppen csak "megfelelő" volna (14 X 4 = 56). Ezt meg is reklamálta és joggal, Kiss Jani. De mások is, egyik résztvevő egy beszámolót is ígért a TTT honlapján.

Az 55 km-es túra útvonala, a III-as, Túri hasadék EP után (fekete pontozott vonal) a sztráda pályája mellett jobbra tér. A hídon való áthaladás után, ugyan azon a távolságon visszatérés 2 km-rel növeli a túra hosszát. A pirossal pontozott (javasolt) útvonal ezt levágja, rövidebb.

Az autósztráda építkezés 2007-től befolyásolja a túrát. Ez átadása előtt olyan formában, hogy a Túri-hasadék EP a Kőcsorgó-árka, a Római-forrás fölé költözött,...

A Kőcsorgó árka és az autósztráda építkezés

- a 2008-as Jókai túrák idején

...a túrázók meg átkeltek az épülő pályán. Ez a változás a túra eredeti hosszát nem növelte, sőt...

Akkor úgy gondoltam, hogy a továbbiakban ez úgy maradna az autósztráda átadása után is. Ugyanis előre láthatólag a sztráda át kellett hidalja a ezt a völgyet, tehát a Kőcsogó-árkán akkor is fel lehet menni a Peterd-Torda (Mokányok útja) országútra, amint a fenti vázlaton látható is. Azonban az idei rendezők erre a túrára más megoldást választottak. Ezek szerint a piros sáv jelzés a Túri-hasadéktól a Mokányok útját ott metszi, ahol az a 700 m szintgörbén megkerüli a Kövesbércet. Ezzel nem is volna baj, ugyanis a piros sáv jelzést magát, mely egy gerincút, valamint a 30a túrát nem is befolyásolja. Viszont mint láttuk, az 55-öst igen.

A Túri-hasadék felé menet több 55-ös túrázó jön felénk az országúton. Fényképet is készítek a Kőcsorgó árkának áthidalásáról.

• A kőcsorgó árkának áthidalása - bal oldal

Az új hídon való átkelés után, pedig nem mentünk azonnal az Túri-hasadék EP-be, hanem tovább, gépkocsival, párhuzamosan az autósztrádával, amíg lehetett. Aztán gyalog, az új töltésen.

• Az autosztráda mellett, lefele a Kőcsorgó árkának irányába

Hát innen el lehet érni az erdő és az autópálya között a Kőcsorgó árkáig. Egyelőre a feltúrt terep egy seb a természetben, de hamarosan be fog gyepesedni és akkor másképpen fog kinézni az egész. Visszatértünk az ellenőrzőponthoz, hogy meglátogassuk Bagaméri Tibit is.

Bagaméri Tibor pontbíró pecsétel két résztvevőnek

A Túri hasadék EP-ban

Visszatérünk, Torda irányába. Míg a két fiatalembernek a Szindre való jutást magyarázom, Gyuri lemegy, ezúttal a jobb partról, megnézni azt a bizonyos hidat a Kőcsorgó-árka felett.

• A Kőcsorgó árkának áthidalása, jobb oldal

Az út, a híd alatt való átjövetel után is járható....

• Gyuri feljön az útra...

...és pontosan oda ér, a kanyarba, ahova a túra előtt egy héttel Pál Pityu és Bagaméri Tibi a szindi letérőt

új, festett jelzéssel látták el:

• A szindi letérő a Mokányok (Magyarpeterd-Torda) útjáról

Mint feljebb írtam, most egy seb az egész táj. De ez nem fog így maradni a végtelenség. 

A jövőre jó volna erre hozni szalagozással, az 55 km-es útvonalát. Ez esetben, a 30a és az 55-ös túrák nem az országúton, hanem az ellenőrző pontban válnának el.

A 2007-ben nyomtatott túrafüzetek(második kiadás) az idén elfogytak. Mielőtt az újat leadnánk a nyomdába föltétlenül újra kell gondolni az egészet, úgy mint útvonal, távolságok, grafikai kivitelezés. Mert azért a réginek hibái is vannak. Az útvonal alaposabb lejárása is szükségessé vált. Annál inkább, hogy időközben a Romániai Hegyi-cserkészek Egyesülete újra festette a kolozsvári EKE kilencvenes évek-végi egyik jelentős turistaalkotását, a piros színjelzésű Kolozsvár - Tordai-hasadék gerincutat. Alább a plakátjukból egy részlet, de az érdeklődők, twitterbejegyzésemben, az egészet is megtekinthetik.

Elég azonban az elmélkedésből, már indulnunk kell Várfalva irányába. Ugyanis időközben Magdi telefonált, hogy vigyünk neki új zoknit, mert a Curmătura letérő után a vizes zokni feltörte a lábujját.

*

Várfalva-Székelykő-Torockó

 

Brósz Magdi mezítláb fogad a községháza előtt. Az előtérben Barabás Ibi.

• A Várfalva EP, frissítőpont-ban

De nem éppen olyan prózai itt minden. Bent, Vekov Ildikó, akárcsak mintha a rendelőjében volna, mosolyogva fogadja az érkezőket. Az idén beindult Jókai 12 km-es Várfalva-Torockó túráról sokan nem tudtak. De ennek a résztávnak is jobb jövőt jósolnak. Az asztal jobb sarkában látható Várfalvát bemutató, nagyon szép kivitelezésű, gazdagon illusztrált kiadványból, a polgármester, immár régi támogatónk  jóvoltából részesülnek a túrázók.

• Várfalvi pontbíró

Valamint, hogy a túrázók is meg legyenek örökítve, néhány Jókai 30b-s . Jórészt tordaiak, éppen a Durugy csapat, apa-fia érkeznek (14:42). Ákos is megnőtt, 2007-ben még a legfiatalabb résztvevő volt az akkor beindult 30b-n. Sajnos csak kicsit látszik az apja mögött. Szintidőben vannak, de itt megjegyzendő, hogy ebben az EP-ban az 55-ösök részére kérve van a szintidő. Ugyanis 17:00 óra után a pontbírók nem engedik tovább az elkésetteket, mert rájuk esteledne a Székelykőn. Ez meg ugyancsak cikis volna - bár megesett.

• 30b-s résztvevők érkezése

De ugyebár már ideje volt a más években hiányzó szabadidőt is kihasználni. Ezúttal a Székelykő volt rögtönzött kirándulásunk célja. Várfalváról Csegezre mentünk, hogy még levágjunk vagy négy kilométert az egyébként tíz kilométeres távolságból. A kocsi az unitárius parókia előtt maradt, ahonnan gyalogosan vágtunk neki a Csegezi-gesztegre vezető útnak.

• Csegezről a Székelykőre

Rövid kapaszkodó után, az Eklézsia-erdejének sarkában értünk a jelzett útra. Pompás növényzet, tiszta táj, amiben már kevés része van Kolozsvár közvetlen környékén a turistának. Egy  turista pár medvenyomokat mutat az ösvényen. Erre járt volna a maci? - vagy csak tréfás kedvű turisták nyomták volna be a sárba a praclijukat. Kutyanyomban is láttam körmösebbet.

Évek óta nem jártam ezen a gerincúton. Időközben változások is történtek. Például, a csalános tisztása után, az erdőben vezető jelzett ösvényt teljesen benőtte a bozót. Nem is használja senki, mert a balra térő szekérúton, kis kerülővel, de menedékesebben, szintén a következő útjelző nyilakhoz lehet érni. Hát ezt a szakaszt is rendezni kell a következő Jókai túrákig.

Nemsokára a Székelykő  nyerge ellenőrző ponthoz érünk. Ott Szabó Itván (Tubi) és Márton Erzsike  választmányi tagok, túravezetők, ezúttal pontbírók láttamozzák a túrafüzeteket. Most Szőcs János is velük van. Szintidőben, még megengedheti magának, hogy időzzön kissé a pontban. Mint utólag megtudtam, 1947-es születési évével legidősebb résztvevője volt ennek a távnak. Hiába, fiatalodott a társaság. Hol vannak már az elmúlt évek 70-esei? - hirtelen Vári Laci és Magyar Balázs jutnak eszembe.

• Székelykő nyerge EP

Gyuri egy bérctetőn üldögélve fényképez, én is lencsevégre kapom a nyeregből Torockót. Nehéz betelni ezzel a látvánnyal. De már a Jókai túrák látványosságaihoz tartozik, hogy az állandó, egyhangúnak mondható kapaszkodás után egy szelídebb tájban, a túra végén, mintegy ajándékként,  kárpótlásul, megjelenik az előzőktől teljesen elütő kilátás. Egy sziklaszirtek karéjában levő szellős űr, aljában az apró, kontrasztos tetejű fehér házsorok alkotta makett szerű Torockóval. A fényképfelvétel még így "meggrafikázva" sem tudja visszaadni a hatást. Aki látni akarja, annak el kell jönni ide.

• Torockó a Székelykő nyergéből

De gondolom, hogy ezzel az utólag színezett korabeli képeslapot idéző képpel legalább sikerült megközelítenem Orbán  Balázs monumentális munkája - mely bőven ihlette Jókait is az Egy az Isten-ben - illusztrációinak  a szellemiségét. Itt megjegyzendő, hogy a Székelyföld leírása metszetei is jórészt fényképek, Orbán Balázs eredeti fotográfiáinak művészi feldolgozásai.

Ezek után a Nagyárkon ereszkedtem be Torockóra, többek közt, mert elfogyott a cigarettám. Háromnegyed hétre értem le.Gyuri és Lídia Csegezre tértek vissza, az autóhoz.

Mint a tavaly is, a főtéri kocsma előtt volt felállítva az ellenőrző pont. Vekovék, akik dolguk végeztével Várfalváról jöttek át, látták el a célbíró szerepét. Munka volt itt is bőven, mint az alábbi, nyolc előtt tíz perccel, a sorban álló érkezőkről készült képen is látható. Az oklevelek kiállítása pedig időigényes munka.

• Torockón a CÉL-ban

Időközben Gyuriék is megérkeztek, majd az utolsó túrázók is. Sötétedés után Kati (Csonkáné Rácz Katalin) Torockó vendégházához mentünk. Jóvoltából az idén is, immár harmadik éve, ott szálltunk meg, Lefekvésig beszélgetéssel telt az idő, másnap meg az új autósztrádán (lássuk azt is) - haza. 

Sikeres volt az idei Jókai túra is, a 13-as szám ellenére is. A szervezők kitettek magukért, a minden évben más formában jelentkező apróbb hibákat meg gondolom, amúgy is kárpótolja a túra szépsége. Csak annyit sajnálok, hogy az idén sem jutottam el a Pro Patria túraegylet által, a Jókai túrákat követő napon szervezett Torockó teljesítménytúrára.

*

Az idei, 2010-es Jókai túráról, Erdély (a Szabadság melléklete) májusi számában jelent meg Pál Gyöngyi cikke.  Valamint, blogbejegjegyzését olvashatjuk az eseményről. Bejegyzése alján, az idei és előző évek képeire mutató linkek.

Az idei képeimet ezúttal Flickr albumba töltöttem fel, ugyanis a bloghoz kapcsolt Picassa album tárolóhelyéből már elég sok fel lett használva.
Az előző években készült képek a tavalyi XII Jókai túraalbumomomban (erről bejegyzés is van)  a XI. 2008-as, X. 2007-es, illetve a IX. 2006-os Jókai túrák albumaiban tekinthetők meg

Hogyha másnak is volnának valahová feltöltött, vagy egyéb képei, írása az idei, vagy bármelyik Jókai túráról, jelentkezzen, hogy a linkje felkerülhessen a blog jobb oldali pannójára, a Jókai túrákra vonatkozó linkek gyűjteménybe, vagy valamilyen más formában meg legyen említve a blogban.